Imaoldal

183

A töviskoszorút nem kell keresni, a sebeket nem kell magunkon kivésni és a keresztet nem kell hívogatnunk. Isten kiméri nekünk, s akkor szeretettel, bátorsággal, hálaadással kell elviselnünk. A földi élet kereszthordó, a földi élet töviskoszorús, a földi szíveken sebeknek kell égniük, és a Golgota a mennybemenetel prelúdiuma.

Prohászka Ottokár püspök

 

A szenvedés


Benn ülni egy mély, sötét kút fenekén.
Sírni, jajgatni, szabadulásért könyörögni.
De ha ez a mély, sötét kút Istentől kapott ajándék,
Akkor nem csak mély, sötét kút többé,
Amitől sírni, jajgatni kell,
Hanem a Vele való találkozást jelenti.
Vezekelni annyi, mint a szenvedés sötétjébe lökve, ugorva
Találkozni Vele, igent mondani mindenre,
Hogy ez az ťigenŤ helyre hozzon valamit a sok ťnemŤ-ből,
Amit kimondtunk szóban és tettben a bűneinkkel.
És amit mások kimondtak szóban és tettben a bűneikkel.
Békében és alázatban tűrni mindent,
Remélve, hogy valamit törleszthetünk a sok adósságból.
Zakeusnak egyszerű dolga volt a megtérés után,
Hiszen csak anyagilag károsított meg másokat.
Az ilyet egyszerű jóvátenni: “négyannyit adok helyette”,
De a mások lelkében okozott károkat
Mi közvetlenül nem tudjuk helyre hozni.
Csak elcserélni tudjuk a szenvedésünket Nálad
Arra az “orvosságra”, amit csak Te adhatsz meg nekik.
Úgy fogadni a szenvedést, hogy “sok gonoszságot műveltem,
Méltán mérik rám mindezt”; hálás vagyok érte,
Hogy legalább valamit törleszthetek az adósságomból.
Aki megtanult szenvedni, abban nagyobb lesz a béke,
legyőzi önmagát, Krisztus barátja és a mennyország örököse lesz.

                                            Kempis Tamás

 

 

Szabadság

Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle…
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

                             Heltai Jenő

 A babérkoszorút elfújja a szél. A töviskoszorút a vihar sem tépi le a fejről.
                                            H.Ibsen