Imaoldal

Krisztus teste az utolsó idők kenyere, képes életet adni, örök életet, mert ennek a kenyérnek a lé- nyege a szeretet. Az Eucharisztiában az Úr szeretete adatik át nekünk, egy olyan nagy szeretet, mely saját magával táplál; ingyenes szeretet, mely mindig a rendelkezésére áll minden éhező személynek és azoknak, akiknek szükségük van arra, hogy megújítsák saját erejüket.

Ferenc pápa

Babits Mihály
Eucharisztia

Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős
törzsek borzongó lagzikon
ették-itták királyaik
húsát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje
szállna mellükbe – de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.
A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
Ki két karjával általér
minden családot s törzseket.
Egyik karja az Igazság,
másik karja a Szeretet…
Mit ér nekünk a Test, a Vér,
ha szellemében szellemünk
nem részes és úgy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?
Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,
hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.
Ha körülnézünk, észrevesszük, hogy igen nagy kínálat van
olyan ételből, mely nem az Úrtól ered, és amely látszólag
nagyobb megelégedést ad. Vannak, akik pénzzel, mások sikerrel és hiábavalóságokkal, ismét mások hatalommal és
gőggel táplálkoznak. De az olyan ételt, ami valóban táplál,
és ami jóllakat, azt csak az Úr adja nekünk!
Ferenc pápa

Erdős Renée
Zsoltár

Magamat, íme, zálogul hozom,
A sivár életért, amelyet éltem,
Nélküled Uram és irgalmad nélkül
Nagy lelki szegénységben.
Ifjan, erőben, a nyár küszöbén –
Nyomor, betegség nem törte meg vállam.
Nem jövök, mint az élet kivetettje,
Tépett koldus-ruhában.
Az élet még virágos asztalát
Felém kínálja hívón, mosolyogva –
Uram ehetném, mint a többiek,
Ha bennem éhség volna.
De hozott engem egy nagy szomjúság
Szenvedni vágyom a te szenvedésed!
Szeretném, hogyha megáldana
A Te kiontott véred!
A Te borodra sóvárgom, Uram
S mit áldott kezed széttört: a kenyérre.
S vágyódom a Te nagy szeretetednek
Rámhulló melegére…
Magamat, íme zálogul hozom,
A sivár életért, amelyet éltem
Nélküled Uram és irgalmad nélkül
Nagy lelki szegénységben.

Mindenünk Krisztus minekünk. Ha sebre vágysz gyógyulást, Őbenne orvost találsz. Ha láz hevít, Forrás Ő, és üdít. Ha
bűnöd súlya fojt: Ő igazulásod. Ha kell segítség: Ő erősség.
Halál rettegtet: Ő az Élet! Az égbe hív vágy: Ő az Út, hogy
járjad! Sötéttől félő: nézd, a Fény Ő. Ha kínoz éhed, Ő az
Étked. Ízleljétek tehát és lássátok, mily édes a ti Uratok!

Szent Ambrus