Járjak bár a halál árnyékában

34

Járjak bár a halál árnyékában,
nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.
Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.

Mert jóságod és irgalmasságod
kísér engem életem minden napján,
hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

(23. zsoltár 4. és 6. vers)

Ezekben a nehéz időkben, amikor valamennyien aggódunk szeretteinkért és a legtöbben gyászolunk is valakit, valakiket, vagy akár mi magunk tapasztaltuk meg a betegséget, nemegyszer a halál árnyékában járva, különös jelentőséget kapnak a 23. zsoltár szavai, melyben Isten mint jó pásztor mutatkozik be. Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (ezt majd halljuk a nagyszombati szertartásban is), szavai mindig érvényesek maradnak. Mellettünk áll életünk örömeiben, a félelem, az aggódás és a halál fenyegetésének idején is. Az Ő szeretetén nem változtat semmi. Ebben a felfordult világban, ahol csak az biztos, hogy minden bizonytalan, Ő az egyedüli szilárd pont, Aki nem változik. Nem változik gondoskodása, irántunk való szeretete sem.

A rosszat, a betegséget, a halált nem Ő okozza és nem Ő akarja. Szabad akaratot adott nekünk, és bűneink (vagy mások bűnei) okozzák szenvedéseinket.

Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy felismerjük: életünk Őrá épül, és az Övéi vagyunk. Ő mindig vár ránk, hogy ezt felismerjük és keressük a vele való mind közvetlenebb, mind bizalmasabb kapcsolatot. Most tehát nézzünk fel Őrá, és vegyük észre az Ő régóta minket váró, minket szerető tekintetét.

Pápai Zsuzsanna