Jó volna mindenkin segíteni!

Beszélgetés Csizmadia Szilviával, az Ungvári Karitász vezetőjével

Folytatjuk rovatunkat a Kárpátalján működő Karitász szervezetek és vezetőik bemutatásával. A mostani interjúban Csizmadia Szilviával olvashatnak beszélgetést.

– Kedves Szilvia, mindenekelőtt kérem, meséljen magáról.

– 1959-ben születtem Gálocsban. Szüleim vallásos, rendes emberek voltak. Van egy húgom, aki kilenc évvel fiatalabb nálam, ő Magyarországon él.
A középiskola elvégzése után könyvelői tanfolyamot végeztem, majd az ungvári műszergyár számfejtő központjában dolgoztam húsz évig. Itt ismerkedtem meg leendő férjemmel. 1982-ben házasodtunk össze, így kerültem Ungvárra. Két fiam van, ők már nősek, s már egy unokánk is van.
Amikor a gyár tönkrement, az én munkám is megszűnt, így több időm volt, gyakran jártam a plébániára, mivel az akkori plébános, Bohán Béla atya megkért, hogy segítsek a plébánia karitatív munkájában. Ő alapította meg az ungvári egyházközségben a Karitászt.
Béla atya többek között nekem is ajánlotta, hogy végezzem el a felnőtt hitoktatóképző tanfolyamot. El is végeztem, s immár kilenc éve hitoktatóként tevékenykedem. Emellett az ungvári plébánián irodavezetőként is dolgozom.

– A Karitásszal hogyan került kapcsolatba?

– Mint említettem, már évek óta bejártam a plébániára, hogy különböző karitatív munkákban segédkezzek. Szívesen és örömmel végeztem ezeket a feladatokat. A hitoktatóképző elvégzése után megkérdezték tőlünk, ki milyen szolgálatot szeretne, tudna vállalni az egyházközségben. Én akkor azt mondtam, hogy egy idősek otthonának létesítése az álmom. Ezután eltelt egy kis idő. 2000-ben megkérdezték, elvállalnám- e az ingyenkonyha vezetését, mivel az akkori vezető már elég idős volt. Gondolkodtam rajta, majd elvállaltam.

– Milyen tevékenységet folytat az Ungvári Karitász?

– A Karitász fő tevékenysége az ingyenkonyha működtetése. Hetente három alkalommal ebédet főzünk a rászo r ul ó knak , öregeknek és b e t e g e k n e k .
Akik el tudnak jönni, eljönnek az ingyenkonyhára, akik nem tudnak, azoknak az önkénteseink hazaviszik az ebédet. A konyhán a kamilliánus családhoz tartozó önkéntesek főznek. Ők az ungvári onkológiai klinika betegeinek is visznek hetente egyszer zsemlét és más szárazélelmiszert.
Egyre nehezebb a szociális helyzet, egyre több a rászoruló, igyekszünk mindenkinek juttatni az ebédből, élelmiszerekből.
Az ingyenkonyha mellett tárgyi adományokat is gyűjtünk és osztunk a rászorulóknak, főleg ruhaneműt. Ruhaneműt a város lakóitól kapunk, külföldi segélyszállítmányok hozzánk nem érkeznek.
Egy projekt keretein belül karácsonykor és húsvétkor szárazélelmiszer-csomagokat is szoktunk készíteni, amelyeket a rászoruló családokhoz viszünk. Sajnos anyagi helyzetünk nem engedi meg, hogy gyakrabban tegyük ezt, így mindössze a két nagy ünnepkor tudjuk ezt megtenni.

– Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

– Idén nagy örömünkre a püspökség támogatásával megvásároltunk egy ingatlant, ahol a jelenlegi projektjeinket, többek között az ingyenkonyha működtetését fogjuk folytatni, mivel a mostani épület nagyon rossz állapotban van, egyre nehezebb körülmények között tudunk ott dolgozni. Az új épületben még folynak a felújítási munkálatok, de reményeink szerint ősszel már sikerül oda átvinni az ingyenkonyhát és a többi tevékenységet is.

Utánpótlás terén sajnos az a tendencia, hogy az önkéntesként segíteni akarók száma csökken. A jelenlegi önkéntesek egyre idősebbek. Fiatalabbak nem nagyon jelentkeznek. Fontosnak tartom, hogy eddigi munkánkat a mostani szinten tudjuk folytatni. Jó lenne, ha mindig lennének önkéntesek, akik segítik a szociális munkát. Jó volna minden rászorulónak segíteni.

Az interjút készítette: Bunda Szabolcs