Karácsony

Mindenkit felpezsdít e szó. Megbolydulva rohangálnak az emberek, mert hát karácsony jön.
Hópihés karácsonyfa, szánkócsilingelés, alma, dió, mogyoró, szaloncukor, narancs, csokoládé, angyalkák, ajándékok özöne – köztük: gépfegyver, rakéta, pisztoly… Kántálás, Jézuska, Mária, kismama, Szt.József, pásztorok, háromkirályok, betlehemesek… Pezsgős vacsora…
Ez a karácsony ? ? ?
Az istenkeresők népe, Uram, látni kívánja arcodat. Jézuska arcát. Milyen volt? Rengeteg szobrocska, képecske, jászlacska ábrázolja… Fénykép, festmény, szobor valójában nem maradt fenn róla.
A Te arcodat keresem, Uram. De hogyan ismerjelek fel, hisz még sose láttalak?!
Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Tehát, ahány ember, annyi istenarc? Azaz minden embert, sőt, még a természetet s az állatokat is szeretni kell! Ez a Karácsony? Karácsonykor mindenkivel jót tenni, az ellenséggel farkasszemet néző lövészárokból felordítani:
– Karácsony! Ma nem öllek meg, hanem holnap…, mert ma a szeretet ünnepe, a család ünnepe van! – s hogy előtte vagy utána hány fogamzást fogadunk el vagy hiúsítunk meg, hány magzatot hagyunk életben vagy abortálunk…, s közben elérzékenyülve kívánunk egymásnak boldog Karácsony…, s még el is hisszük, át is érezzük, hogy milyen jó a karácsony! stb.
Ezt az egészet át kell húzni, ki kell hagyni!…vagy…? meg kell keresztelni! Valahogy így: „Isten úgy szerette a világot, azaz benne az embereket, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz, el ne vesszen, de örök boldog élete legyen. Áldozatsorozat vállalására jött a Fiúisten, Jézuskaként. Ki fogadja be? Ki él áldozatvállalás-sorozatában példája, tanítása szerint, tetszésére? Ki hordozza Őt úgy, hogy akik látják, hallják, környezetében élnek, Jézus jut eszükbe ?
Minden bűnt elkövető ember éppen azt csinálja, amit tulajdonképpen nem akar. Azzal, hogy szembehelyezkedik Istennel, vagy valamelyik parancsával, ellenkező, azaz Sátán lesz, már nem Isten arcát mutató, s ha ilyen marad, a kárhozatot, a Poklot örökli. Ez pedig nem élet, hanem gyötrődés. A Fiúisten pedig azért öltött emberi testet-lelket s jött közénk, hogy életünk legyen, mégpedig bőséges, dicsőséges.
Látni ugyan sokan látták Jézust, a Fiúistent, de csak a hit által látták s fogadták el Istennek ,Megváltónak, Üdvözítőnek. Ebben az üdvrendben tehát a hit által látjuk Istent Jézuskában, helyesebben a kis Jézusban, majd a felnőtt, tanító, csodatevő, szenvedő, feltámadt, megdicsőült Úr Jézusban. Ugyancsak a tőle kapott tanítás által a hit szemével látjuk Őt az átváltoztatott szent ostyában, átváltoztatott szent borban, vagyis az Eukarisztiában, az Oltári szentségben. S csak ha az Ő tanítása, Ő maga átjár bennünket, láthatjuk Őt – ugyancsak a hit bizonyossága által – minden emberben.
Az a sok hűhó a karácsony körül csak ködösít, ront, ha hiányzik belőle az Isten-ember kapcsolatában beállt végtelen, felbecsülhetetlen szeretet és jóság egészen a kiszolgáltatottságig. Áldozat Isten részéről a mi javunkra. Befogadás, de teljesen, ugyancsak, a mi javunkra!
Hogyan valósul ez meg? Ebben nekem is közre kell működnöm, mégpedig folyamatosan, rendszeresen, állandóan.
Nem elég csak hinni Istent, s amit kinyilatkoztatott, de meg kell tenni, amit Isten parancsolt, s használni kell a kegyelemeszközöket. Ez a legfőbb feladatunk, s ha ezt gyakoroljuk, éljük, akkor már érteni is kezdjük a karácsonyt.
A keresztség, bűnbocsánat szentsége által megszületik bennünk az Isten. Megfogamzik s kiverődik rajtunk, azaz átjár, betölt bennünket Isten szeretete, élete. Ezt aztán gondozni, táplálni kell, de olyan gonddal és együttérzéssel, mint a Szűzanya Jézusunkat. Ő vérével, tejével majd munkájával, gondoskodásával, de állandóan. Mi a Jézusunktól rendelt szentségekkel, amelyeket nagy buzgalommal tanulmányozunk s veszünk magunkhoz, hogy Isten bennünk éljen, fejlődjön, naggyá nőjön, meg ne haljon, el ne távozzon miattunk.
Ezért kell a hittant komolyan venni a gyermekkortól a sírig. Megtartani az Istennel való állandó kapcsolatot az imádság s vallása gyakorlása által…
Jaj, hát ez akkor teljes lefoglaltságot kíván! Úgy bizony, ezt jelenti a karácsony!

Schönberger Ferenc,
munkácsi plébános