KÁRPÁTALJA ELSŐ PÜSPÖKE

225

1997. október 7-én pápa urunk Majnek Antal atyát eddigi segédpüspöki megbízatása után kinevezte Kárpátalja apostoli kormányzójának. Antal atyát arról kérdeztem, mit is jelent új feladata a kárpátaljai katolikus közösség szempontjából. Ezenkívül az életútjáról is megpróbáltam megtudni valamit, hiszen sokan szeretnék megismerni a történetet, hogyanjutott el egyáltalán Kárpátaljára.

– Miben változott a kárpátaljai római katolikus közösség egyházjogi helyzete Antal atya kinevezésével?
– Gyakorlatilag nem sokban, ugyanis a nuncius úr, aki idáig az „egyházmegyét” vezette, eddig is rám bízta az összes feladatot. Tehát eddig az ő helyettese voltam, most viszont én lettem a vezetője a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóságnak (ami latinul így hangzik: Administratio Apostolica Transcarpatiae).

– Miért nem nevezhetjük egyházmegyének?
– Azért, mert új pápai alapítás, és még missziós területnek számít – hiszen alig van saját papja, az itt működő atyák között csak három a helybéli, a többiek külföldről jöttek. Ezért amíg nem változik jelentősen a helyzet, addig közvetlenül a pápa irányítása alá tartozunk, akinek itt Ukrajnában a nuncius úr a képviselője.

– Mondjon Antal atya néhány szót arról, hogyan jutott el idáig! Sokan szeretnének hallani arról, honnan jött hozzánk!
– Élettörténetemet néhány mondatban össze lehet foglalni. A gyermekkoromat Pilisszentlászlón töltöttem, itt tanultam meg valamennyire szlovákul. Szentendrén jártam gimnáziumba, aztán a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki diplomát szereztem. Egy évig dolgoztam, utána, 1977-ben engedtem az Úr hívó szavának, és jelentkeztem szerzetesnek. 1982-ben szenteltek pappá. Ezután nyolc éven át tanítottam a
Szentendrei Ferences Gimnáziumban. 1989-ben a rendből hármunkat küldött ki Paskai bíboros úr és a tartományfőnök atya, hogy segítsünk Kárpátalján ellátni a lelkipásztori teendőket. Akkor a szükséges ötven helyett itt már csak hat pap dolgozott – ma már csak ketten élnek közülük. 1996 januárjában a Szentatya püspökké szentelt, és Munkácsra helyezett a kijevi nuncius segédpüspökeként. Mostani kinevezésemről pedig már beszéltünk.

– Mi a legnehezebb a püspöki munkában?
– Talán az, hogy az ember éppen azzal foglalkozhat legkevésbé, ami papi hivatásával járna. A lelkipásztori munkára a sok adminisztratív és szervezési teendő mellett szinte egyáltalán nem marad időm. De hát ezen a helyen is az Úristent szolgálom, és próbálom ezt a munkát úgy végezni, hogy kedve teljen bennem.

Palojtai Márta