Katolikus cigányok találkozója Visken

Idén is megtartották egyházmegyénk cigány híveinek találkozóját, melynek a felső-Tisza-vidéki Visk temploma adott otthont június 10-én. Több mint kétszáz hívő érkezett a különböző táborokból: Gálocsból, Koncházáról, Homokról, Pósaházáról, Beregújfaluból és természetesen Viskről.

Az oltár előtt három képet állítottak fel: a Cigány Szűzanya szobrának képét (ez a Vatikánban, a Vándorlók és Útonlévők pápai tanácsának kápolnájában található), El Pelének, az első boldoggá avatott cigánynak képét, harmadikként pedig a Boldog Emilia Fernandez Rodrigezt ábrázoló képet. A cigány fiatalasszony szintén a spanyol polgárháború alatt halt vértanúhalált; idén március 25-én avatták boldoggá, életével már megismerkedtek a kárpátaljai cigányok.

A szentmisét Majnek Antal püspök mutatta be, aki a jelenlévőknek a fatimai emlékévről és a Szűzanyának hitünkben, Jézus felé tartó utunkban betöltött szerepéről beszélt. A felajánlási menetnek is ez volt a tematikája: Mária mint édesanyánk, pártfogónk, segítségünk a Jézus felé vezető úton. A jelenlevők az ostya és a bor mellett munkaeszközöket vittek az oltár elé; zöldséget és gyümölcsöt, munkájuk gyümölcsét; egy család koronát vitt, mely azt jelképezte, hogy Mária a családok királynője; s még más jelképeket is, melyekkel azt fejezték ki: felajánlják magukat, munkájukat, szenvedésüket, imájukat Máriának, kérik pártfogását, s hogy Jézushoz vezesse őket.

A szentmisét a püspök atyával együtt mutatta be Kvascsuk András helyi plébános, Pogány István ungvári plébános, püspöki helynök és Hajas Ámosz OFM nevetleni plébános is. A szentmise utáni rövid szünet és kínálás után Ámosz atya tartott előadást a jelenlévőknek, melyet nagy figyelemmel hallgattak. Saját életének eseményein keresztül mutatta be, hogy Isten mennyire szó szerint leszállt közénk, minden nyomorúságunkat előre átélte, mindig mellettünk van, bármi történjen is velünk; s azt is, hogyan tudja a rosszat jóra fordítani.

Ezután a cigány hívek tanúságtételei következtek; megrendítő testi-lelki csodákról számoltak be, melyeket Isten vitt végbe életükben. Ennek végeztével Antal püspök atya felajánló imával (melyet együtt mondott el a jelenlévőkkel) felajánlotta az egész cigány népet a fatimai Szűzanyának. Majd a találkozó résztvevői az atyákat köszöntötték virággal (a püspök atyát külön is, közelgő névnapja alkalmából), megköszönve nekik, hogy eljöttek, velük voltak és tanulhattak tőlük.
A lelki program utolsó pontja az egyes táborok gyermekeinek fellépése volt. A viski, homoki és pósaházi gyermekek költeményeket és bibliai verseket szavaltak, majd a pósaházi fiatalok liturgikus táncokat mutattak be.

Ezt követte a plébánián az ebéd, mely után váltakozva hangzottak fel vallási és nem vallási tárgyú énekek, s ezzel együtt egyre többen kezdtek el táncolni. Kora délután, jó hangulatban ért véget a találkozó.

Az idei találkozót sok minden hátráltatta. A pósaháziaknak lerobbant a buszuk, ezért csak a szentmise végére értek oda; a találkozó reggelén a plébánián és a templomban is elment az áram, így a beszédeket és az előadásokat nehéz volt mikrofon nélkül megtartani. Csak az ebéd idejére lett vége az áramszünetnek. Bízunk azonban abban, hogy Isten, aki mindennek Ura, megvalósította azt, hogy ezen akadályok ellenére is elérjen a jelenlévők szívéhez az, amit Ő a szervezőkön és az előadókon keresztül mondani akart.

Pápai Zsuzsanna