Keresztelő Szent János

Jézus a legnagyobbnak nevezi Jánost, a Keresztelőt a próféták között, s ő az egyetlen ember, akiről úgy beszél, mint a nagyság, a férfiasság, az elszántság hőséről. A benyomásnak, amit az emberekre tett, rendkívülinek kellett lennie. Emlékezete sok-sok évtizeden át fennmaradt, függetlenül Jézustól. Mint az utolsó próféta és Jézus előfutára. János személye kapcsolja össze az Ószövetséget az Újszövetséggel. Szent Lukács evangélista tanúsága szerint „az Úr keze”, az isteni kiválasztás már János születésében megnyilvánult. A papi szolgálatát teljesítő öreg Zakariásnak az Úr angyala adta hírül, hogy fia fog születni, akit Jánosnak kell neveznie. Erzsébet, az édesanya is előrehaladt a korban”. Zakariás ezért kételkedett az ígéretben. Emiatt az Úr némasággal sújtotta. Erzsébet várandóssága idején látogatta meg őket Mária, a Megváltó leendő anyja.

János Jézus előtt körülbelül hat hónappal született, az Egyház így június 24-én ünnepli születése napját. A születést követő nyolcadik napon a gyermeket körülmetélték és nevet kellett neki adni. A még mindig néma apa az angyal sugallatára a János nevet írta fel egy táblám, majd hirtelen visszatért a szítva, és hálaadó imát mondott, amelyet az Egyház mindmáig „Benedictus” himnuszként imádkozik. A János név héber jelentése kegyes az Isten”. ..az Úr ajándéka”. Aki csak hallott a gyermek születésének körülményeiről, istenfélelemmel jegyezte meg: „vajon mi lesz ebből a gyermekből?”

Valóban, mi is lett? Ő lett a „pusztában kiáltó szó”. Az Evangéliumból tudjuk, hogy beleharsogta az Ószövetség homályába: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel a mennyek országa!” János apostol és evangélista számol be arról, hogy Jézus tanítványainak első csoportja János tanítványaiból alakult.

Éppen az, hogy tanítványok csoportját szervezte maga köré, mutat rá arra, hogy János tudatában volt küldetésének és nehézségcinek. Ez a küldetés: a Megváltóról szólni a messiási jövendölések több mint négyszáz éves megszakadása után. A Megváltóról szólni, miután a próféták által hirdetett Messiás fogalma teljesen eltorzult az évszázadok alatt. János a jeruzsálemi templom előtt már kezdettől fogva kényelmetlen jelenség volt, mert egy másik. ..igazibb” vallási magatartást jelentett.

János öltözete a korabeli zsidó remetetelepülések és a későbbi őskeresztény szerzetesek ruhája volt: szúrós, durva teveszőrdaróc. Egyik eledelét, a sáskát – megpörkölve vagy megszárítva – a legszegényebbek még ma is eszik Keleten, a sivatagban. Ezek persze csak külsőségek, mégis az életszentség hatalmas aszkézisében élő egyéniség külsőségei.

János evangélista emlékezik meg arról, hogy a Keresztelő fellépése úgy érte az egész korabeli zsidóságot, mint a villámcsapás, sőt beszédeinek stílusáról azt írja, hogy „lángoló” volt. Nem meglepő hát, hogy ..özönlött hozzá” egész Jeruzsálem és Júdea. A hozzá jövő papi küldöttséget azonban megnyugtatta: nem ó a Messiás. A farizeusi párt küldötteinek nyíltan a szemébe vágta: „Ti viperák fajzatjai!” Egyszóval nem hízelgett, és igyekezett meggyőzni a zsidóság minden rétegét, hogy a Messiás – nem nemzeti és nem fegyverre] hódító Messiás.

Amikor meglátta Jézust, noha sosem találkoztak még, János azonnal felismerte lényegét, isteni és messiási voltát, s hogy ő az, akit hirdet. Feléje fordította az emberek figyelmét, saját tanítványaiét is, mondván, hogy ő az Isten Báránya, aki értük fogja feláldozni magát. Vonakodott ót megkeresztelni. De Jézus odaállt a Jordánban tömegesen megmerítkezők közé, mert meg akart szentelni ezáltal minden élő vizet – az ő keresztségének vizét. A többit, a folytatást tudjuk az Evangéliumból: János látta a Szentlelke! Jézus fölött és hallotta az Atya szózatát… Ezt követően János átengedte tanítványai közül azokat, akik rásejtettek Jézusra.

Soha prófétának rövidebb működési idő és nehezebb feladat nem adatott. János utolsó szerény tanúságtétele: „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem” /Jn. 30/. Kevéssel azután szembeszállt Heródes Antipas vérfertőző házasságával, megrótta a fejedelmet, amién együtt él sógornőjével, Heródiással. s Heródes ezért börtönbe vetette. János elküldte Jézushoz azon tanítványait, akik még nem csatlakoztak hozzá, majd nem sokkal ezután meghalt.

Halála a Heródes-dinasztia hatalmas erődítményében történt. Macherusban. a Holt-tenger keleti partján. Egy lakomán Heródiás lánya, Salome olyan szépen táncolt, hogy Heródes bármilyen kívánságát hajlandó volt teljesíteni. Anyja tanácsára Salome Keresztelő Szent János fejét kérte, amit valóban le is hoztak neki egy tálon, s ó odaadta azt anyjának.

Keresztelő Szent János kivégzésének emlékét már az V. században megünnepelték. Vértanúságán) az Egyház augusztus 29-én emlékezik. Heródes a Holt-tenger partján rejtette el János fejét, amelyet azután a keresztény időkben találtak meg. Holttestét tanítványai Szamariában temették el. Jeruzsálem pusztulása után őskeresztény templom épült a kis sírkamra fölé. E templom elpusztult, majd újjáépült, s azután a Szent János lovagrend építtetett fölébe hatalmas bazilikát. Jézus előfutárának mai temploma ennek maradványai fölött áll. A Szentföld így őrzi emlékezetét. De legnagyobb emléke, hogy az Egyház szentmiséiben naponta ismétli szavait: „íme az Isten Báránya, aki magám veszi a világ bűneit…”

Riskó Mariann