Keresztút

Fel évvel ezelőtt templomszentelési jöttünk össze Aklihegyen. A templom a mennyei liturgiába kapcsol be minket. Nagypénteken Antal atya a néhány nappal előtte elkészült keresztutat áldotta meg; ez a mennybe vezető utat mutatja meg nekünk.
Napos, meleg, igazi tavaszi idő volt, a táj szép. az út csak néhol sáros, és fönt, a kereszttől csodálatos kilátás volt(nyílt) egészen Szatmárig. Ez a nagypénteki keresztút.
Akik itt élnek, azok tudják, hogy az-az út nagyon gyakran sáros, azon nehéz fölfelé menni. Ha valaki elindul, nem nagyon nézeget jobbra-balra. Ha fölér a végére :
— visszanézhet: de ekkor nincs csodaszép kilátás („visszatekintés”): borongós égalja és a sáros úttól megviselt láb és lábbeli;
— vagy fölfelé is nézhet a keresztre, amiről ha annyit tudunk csak, hogy „ebben van a mi üdvösségünk”, akkor a sáros utat és a borongós égalját is másként nézzük.

fr. Áron