Keresztút Rahóban

1151
RahoSzines

„Földi utainkon járva követni igyekszünk Jézust, törekszünk hasonlóvá válni a mi Üdvözítőnkhöz, hittel élni Urunk élő megismerésében, miközben másokat is arra buzdítunk, hogy szeretettel éljenek és jót cselekedjenek, hogy együtt vándoroljunk a mennyei haza felé.”

Ezekkel a szavakkal kezdődött a keresztút Rahóban, ebben a festői kis városban, mely a Tisza mellett a hegyek ölelésében terül el. Egy ideje hagyománnyá vált, hogy minden év virágvasárnapján keresztutat tartunk a városban. Ez az ima arra ösztönöz minket, hogy mélyen elgondolkodjunk Jézus Krisztus szenvedéséről. Gondolatban ott vagyunk, az egykori eseményeknél, kezdve azon, amikor Pilátus halálra ítéli Jézust – tanúi vagyunk Krisztus irántunk való örök, olthatatlan szeretetének, melyet azzal bizonyított, hogy ártatlanul ontotta vérét üdvösségünkért.

A keresztutat járva valamennyien igyekeztünk elfeledkezni saját gondjainkról, és Krisztussal együtt átélni az ő nehéz óráját.

Az idei keresztút más volt, mint az eddigiek, mert szereplők jelenítették meg Jézus szenvedésének történetét. Szeretném mindenkivel megosztani ezzel kapcsolatos benyomásaimat. Valamennyi résztvevő arcán könnyek folytak, nem tudtuk azokat visszafojtani. Még most is, amikor visszagondolok erre az eseményre, szívem megremeg a fájdalomtól és szemem könnybe lábad. Az egyes állomások elmélkedései annyira realisztikusak voltak, hogy az volt az érzésem, hogy Jeruzsálem utcáin járok, lépésről lépésre követem Jézust a Golgota hegyére, és az Ő minden elesését és fájdalmát a szívemben érzem.

Nem először győződöm meg arról, hogy a keresztút imádkozása és a róla való elmélkedés csodát tesz; kegyelemmel és békével tölt el, mely nélkülözhetetlen az emberi lélek számára.

Nagyon köszönjük Mikulyák László atyának, esperesplébánosunknak a keresztút gondolatát, valamint a római katolikus egyházközség fiataljainak a csodálatos előadást. A cselekmény, a zene és a szöveg összhangja még erőteljesebbé tették a hatást. Minden jelenlévőt mélyen megérintett az előadás.

Szojka Ella, Rahó

Előző cikkSzent Márton és én
Következő cikkKeresztút Korláthelmecen