Közöségi ház megnyitása a gálocsi cigánytáborban

171

2007. november 17-ének délelőttjén került sor a gálocsi cigánytáborban a Szent Erzsébetről elnevezett kápolna és közösségi ház megáldására. Az egyszerű, szép épületben felnőttek és gyerekek gyülekeztek az ünnepi alkalomra. A téglából épült kályha jó meleget árasztott, ami mindenkinek jólesett a kinti hideg után.

Először Majnek Antal püspök atya, majd Mészáros Domonkos szólt a jelenlévőkhöz. Domonkos atya arról beszélt: ha örülök valaminek, azt nem a zsebemben, hanem a szívemben érzem. Az igazi boldogság nem a zsebünkben, hanem a szívünkben lakik. Jézus istállóban született, de a Szent Család a nyomorúságos körülmények ellenére mégiscsak boldog tudott lenni. A pásztorok, amikor eljöttek a barlangból, “magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak.” Nem ezt tették volna, ha a barlangban egy savanyú arcú Máriát és Józsefet találnak. Nekünk is így kell viszonyulnunk ahhoz az állapothoz, amiben élünk, s abban megtalálni a jót, aminek örülhetünk. Például ezt a házat, ahol összegyűlhetünk, imádkozhatunk, tanulhatunk.

Ezután a püspök atya megáldotta az épületet és a benne lévő embereket, majd a gyerekekhez fordult. Mint mondta: szerette volna, ha több felnőtt is eljön az ünnepségre, de örül a sok gyermeknek, hiszen Jézus is azt mondta: engedjétek hozzám a gyermekeket, ilyeneké a mennyek országa. “Ti, akik majd tanulni jártok ebbe a közösségi házba, taníthatjátok a felnőtteket is – a megbocsátásra, a szeretetre. Ti is gyakoroljátok ezt mindig, akkor is, amikor felnőttök. így maradtok a Mennyei Atya gyermekei, és így marad tietek akkor is a mennyek országa.”

Végül Béres Ágnes mondott köszönetet mindazoknak, akik anyagiakkal vagy a kezük munkájával segítettek abban, hogy felépülhessen a közösségi ház. Horváth Béla a cigányok nevében köszönte meg a püspök atyának és Domonkos atyának, hogy elhozta Jézust a cigánytáborba, és hogy ezzel a közösségi házzal is, mely az Ungvári járásban már a harmadik, segíti a cigány nép felemelését.

Az ünnepség a Miatyánk közös elimádkozásával és püspöki áldással zárult. Ezután kötetlen együttlét vette kezdetét, ahol a gyerekek cukorkát és kekszet kaptak, és akik már tanultak olvasni, bemutathatták tudásukat.

Az ünnepségen jelen volt Pohareczky Róbert gálocsi lelkipásztor, valamint Luchterhand Irén szentendrei tanárnő néhány diákjával, akik már több éve gyakran járnak az Ungvári járás cigánytáboraiba, hogy a gyerekekkel foglalkozzanak, írni-olvasni tanítsák őket. Jó lenne, ha az év többi napján is lenne, aki tanítaná őket, s az is, ha valakitől ukránul is megtanulhatnának, mert mindez – ahogy ezt az ünnepségen a püspök atya is, Domonkos atya is elmondták – fontos tényezője annak, hogy az igyekvők felemelkedjenek, s így felemelhessék többi társukat is.

Pápai Zsuzsanna