Krakkói zarándoklat

Május 27-én, szombat délelőtt hárombusznyi zarándok indult Munkácsról Lengyelországba, Krakkóba, hogy részt vegyenek a vasárnapi szentmisén, amit XVI. Benedek pápa mutatott be.

Az esős időjárás ellenére lelkesen vágtunk neki az útnak. Lelkesedésünket még az ukrán-szlovák és a szlovák-lengyel határon való néhány órás várakozás sem törte meg. Lengyelországban első nagyobb állomásunk Korczyna volt, ahol az ottani templomban szentmisén vettünk részt, utána pedig a helyi plébánia fiataljai vendégül láttak minket egy szerény vacsorára.

Mivel nem minden sikerült az eltervezettek szerint, még éjszaka útnak indultunk, hogy időben Krakkóba érjünk. Hajnali négy körül érkeztünk meg. Egy kicsit még pihentünk a buszban, majd hat óra körül elindultunk, hogy elfoglaljuk helyünket a számunkra kijelölt szektorban.

Mivel nagy tömegek alakulhattak volna ki a rengeteg zarándok miatt, kerülő úton jutottunk el a Bloniemezőre, a pápalátogatás helyszínére. Szedtük is a lábunkat, hogy időre odaérjünk, ami főleg az idősebb korosztálynak okozott nehézséget. De sebaj, időre odaértünk, és még reggelit is kaptunk vendéglátóinktól.

Eszembe jutott a 2001-es lembergi pápalátogatás. Mennyire meghatódtunk már annak hallatára is, hogy II. János Pál megérkezett! Itt talán nem volt akkora meghatottság, de az biztos, hogy mindenki nagyon várta XVI. Benedek pápát.

Számomra nagy élmény volt részt venni a pápai szentmisén. Ha nem is értettünk meg sokat, mert lengyelül volt minden, de egy szívvel-lélekkel imádkoztunk a lengyelekkel, ukránokkal, németekkel és még sok más nemzet képviselőivel.

A szentmise után városnézésre indultunk. Krakkó nagyon szép város. Amennyit Lengyelországból láttam, nagyon tetszett. A városokban, a falvakban mindenhol rend és tisztaság volt. Az utak mentén rengeteg feszület, kis kápolnák, szentek szobrai álltak. Ami szintén nagyon tetszett, hogy minden ház ablakában, sőt, majdnem minden bolt kirakatában ki volt téve Benedek pápa, és gyakran II. János Pál pápa arcképe is, az épületekre pedig kitették a lengyel és a vatikáni zászlót.

Sétánk közben várakozó emberekre lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy az érseki palota mellett vagyunk, ahol Benedek pápa tartózkodott, és ahonnan nemsokára indult Auschwitzba. Már alig volt hely, ahonnan látni lehetett volna valamit. Még jó, hogy az ember leleményességének nincs határa, pláne, ha példát is lát maga előtt. Ezért hát én is felkapaszkodtam egy lámpaoszlop melletti kis kerítésre, ott várakoztam a többiekkel együtt.

XVI. Benedek pápa az ablakból elbúcsúzott Krakkótól és a jelenlevőktől, amit mikrofonon keresztül hallhattunk, azután elindult Auschwitzba. Nagy ujjongással fogadtuk, amikor elhajtott mellettünk az autója.

A városnézés után elindultunk szálláshelyünkre, Kalwaria Zebrzydowskába. Itt egy ferences kolostor vendégházában kaptunk helyet. Ez a kálvária és a ferences kolostor II. János Pál pápának még krakkói érsekként kedvelt helye volt, szeretett időnként elvonulni ide.

Másnap, hazafelé betértünk Lagiewnikibe, az Isteni Irgalmasság Bazilikába is. Nagyon sajnálom, hogy kevés idő maradt rá. Nem annyira a látnivalók miatt, hanem egyszerűen jó lett volna ott lecsendesedni, imádkozni. De sebaj! Hiszen pont szentmise volt, amikor megjöttünk, tudtunk áldozni. Mi kell ennél több?

Hálát adok Istennek ezért a zarándoklatért, a résztvevőkért. Köszönöm az Egyházmegyei Szervezőiroda, Robert Nowak atya és Béres Attila munkáját is a zarándoklat megszervezésében ill. lebonyolításában.

Dominika