Lélektan

Az elraktározott harag felismerése és feldolgozása. I. rész

    Mit tegyen az, aki az őt ért bántások miatt bosszús és megkeseredett emberré vált?

Talán mindannyiunk környezetében élnek olyan emberek, akik mogorvák, állandóan kötekednek vagy kritizálnak, sértő megjegyzéseket tesznek. Lehet, hogy egy idő óta már mi magunk váltunk ilyenné, és a környezetünk szenved miattunk. Pedig ők sem és mi sem voltunk régen ilyenek. Ilyenkor értetlenül állunk ezekkel az emberekkel szemben, mert nem tudjuk, mi történt velük, de elegünk van már abból, hogy bármit teszünk, nekik semmi sem jó.

Érdemes ilyenkor végiggondolni a következőket:

Az évek során mindenkit érnek olyan események, amik haragot váltanak ki bennünk. Ezeket legtöbbször nem kezeljük a helyes módon, így az elraktározódva ott él bennünk. Egy váratlan esemény, egy stresszhelyzet felerősíti elfojtott haragunkat, és ezáltal megváltozik a viselkedésünk. Vannak, akik azt mondják, ők nem szoktak haragudni, mert megtanultak uralkodni indulataikon, meg nem érdemes mérgelődni, azzal úgysem oldódik meg semmi.

Ahhoz, hogy megtudjuk, vannak e elfojtott haragos érzéseink, oldjunk meg egy feladatot! A feladat elvégzése jó másfél órát vesz igénybe, de az alapos munkához lehet, hogy több idő kell. Szükség lesz papírra, íróeszközre és a lehető legnagyobb csendre, hogy tudjunk önmagunkba, befelé figyelni. Két kérdésre kell válaszolni.

1. Kik azok az emberek, akik az életem során kárt okoztak nekem? (Nem csak fizikai bántalmakra kell gondolni.)

2. Mit követtek el velem szemben? (Az én listámon 42 név szerepelt és 3 oldalt írtam.)

Próbálja felidézni a legkorábbi emlékeit, gondoljon vissza az anyjával, apjával, testvéreivel való kapcsolatára. Írja le – lehetőleg pontosan -, milyen sérelmek érték, és azt is, hogy ki okozta ezeket. Például, ha gyerekkorban az óvodában vagy otthon valakivel verekedett, elvettek valamit vagy nem kapott meg valamit stb. Ezután tekintsen vissza az iskolás évek emlékeire, tanáraira, diáktársaira. Térjen ki minden gyermekkori kapcsolatra, a kamaszkorra különösen, idézze fel barátaival, szerelmeivel kapcsolatos emlékeit (a férfiaknál fontos a katonaévek emlékeinek felidézése), majd a munkahelyi kapcsolatokat és minden kapcsolatot egészen a mai napig. Szánjon rá elég időt és idézzen fel mindent, amire emlékszik. Meglátja, hasznosnak fogja tartani ezt a feladatot. Ne féljen, ha a múlt emlékei megrohanják, nézzen bátran szembe ezekkel, mert még dolga van velük. Valószínű, hogy fájdalmas emlékek is felszínre kerülnek. Lehet, hogy ennyi időt még soha nem töltött el a múlt emlékeinek felidézésével, mert talán önnek is az az életfilozófiája, hogy ami elmúlt, azon nem tudok változtatni, minek rágódjak rajta. Van némi igazság ebben a filozófiában, de két másik szempontot is érdemes figyelembe venni. Az egyik, hogy a múltunkból tanulhatunk, a másik pedig az, hogy a múlt hatással van a jelenlegi viselkedésünkre.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az embert életében több súlyos megbántás, igazságtalanság éri. Nem arról van szó, hogy akik megbántottak, azok rossz emberek lettek volna. Amikor vétenek ellenünk, természetes emberi reakció, hogy haragra gerjedünk. A haragot kezelnünk kell, különben elraktározódik bennünk.

Azonban gyakran – különböző okok miatt – nem tudjuk ezt megtenni. A gyerekek például ritkán fejezik ki haragjukat szüleik iránt, általában félnek attól, hogy nem értik meg őket, és csak rosszabb lesz a helyzet. A testvérrel szemben viszont ki lehet fejezni a haragot – gondolják a gyerekek -, ezért veszekednek, néha verekednek egymással, ettől persze nem oldódnak meg a problémák. Legtöbb ember azonban úgy védekezik a haragja ellen, hogy megpróbálja elfelejteni a rosszat, ami fájdalmat okozott, és igyekszik a jövőre koncentrálni. Csakhogy a harag nem múlik el ilyen könnyen. Sok-sok éven keresztül ott él bennünk az érzés, és ha felidézzük, ez azt jelzi, hogy nem felejtettük el a dolgot és nem dolgoztuk fel az akkor keletkezett haragunkat. Ha hosszú időn keresztül folyamatosan sérelmek érnek minket, az lassanként meghaladja az érzelmi tűrőképességünket. Két dolog szokott történni ilyenkor. Az egyik, hogy rázúdítjuk a haragunkat azokra, akik éppen kéznél vannak.

A régóta felgyülemlett haragját kezdi kifejezni az ember akkor, amikor folyamatosan kezdi bírálni a másikat, a családtagjait, a főnökét, ami azelőtt nem volt jellemző rá.

A másik, ami a régóta felgyülemlett haragra utal, az a kezdődő depresszió, amit sokan nem vesznek észre. Elintézik, hogy nincs jó kedvük, fáradtak, nem érzik jól magukat, és legtöbbször az időjárásra fogják: jön a front. Ha ez az állapot sokáig így marad, az ilyen ember lassanként elveszíti az életkedvét. Már nem érdeklik többé azok a dolgok, amelyek korábban fontosak voltak számára. Sok emberben éveken át tünetmentesen lappang az élete során felgyülemlett harag. De előbb vagy utóbb utat tör magának, és erőszakos viselkedés vagy mély depresszió formájában jelenik meg. Természetesen nem minden depressziónak a feldolgozatlan harag az oka. De vannak esetek, amikor a depresszió az évek óta rejtegetett harag következménye.

Babály András

(A téma folytatása a következő számban)