Mese – Mit ugrálsz, Hideg?

Egy szép, augusztusi napon nyitva maradt a Szaratov ajtaja.

– Aha – mormogta odabent a Hideg -, most itt az alkalom!

Féloldalasan kislisszant a résen. Megállt a konyha közepén, rettentő szemmel körülnézett.

– Majd most megmutatom nektek! – sziszegte vészjóslóan.

Kihúzta magát, behajlított karját vállmagasságba emelte, fitogtatta izmait. Olyan izmai voltak, mint egy kafferbivalynak. A Mozsár, a Konyhaszekrény, a Fületlen Bögre, az Ép Fülű Bögre, a Kávédaráló, a Háromlábú Hokedli, a Körömreszelő (mit keres egy körömreszelő a konyhában?), a Húsvágó Bárd, a Merőkanál, a Bojtos Butykos, a Tejesköcsög, a Piros Fedő, a Kék Fedő, az Alumíniumfedő, a Búrátlan Lámpa, a Konyhaasztal és a Kettőbe Vágott Paradicsom hökkenten nézett rá.

A Hideg tánclépésben végiglejtett a konyhán, majd ökölvívóállásba helyezkedett. Vészjósló hangon kérdezte:

– Melyikőtökkel kezdjem? Körülnézett.

Majd ezzel egy időben azt mondta: – Brrrr!

A konyhában mindenki behúzta a nyakát. Azt gondolták: „Jaj, nehogy rajtam kezdje!” Csak a körömreszelőnek (mit keres egy körömreszelő a konyhában?) jutott eszébe: „Mit akarhat ez kezdeni?”

A Hideg meg újra azt mondta:
– Brrrr!

Egy kövér verejtékcsepp jelent meg a homlokán. Bal karján elernyesztette az izmokat, a homlokához nyúlt, elkente rajta a verejtékcseppet. Közben a bal lába megroggyant.

– Majd én most…- kezdte volna újra, de csak szánalmas suttogásra telt. Megroggyant a másik lába is.

– Ó, jaj! – mondta a Hideg, s már patakokban ömlött róla a víz.
Reszketett.

De azért még egyszer próbálkozott.

– Most megmutatom nektek… – nyöszörögte, s elcsúszott.

Minden ízében reszketve feküdt a konyha kövén.

– Segítség! – mondta ekkor.

– Segítsetek!

Gyorsan odafutott hozzá a Mozsár, a Konyhaszekrény, a Fületlen Bögre, az Ép Fülű Bögre, a Kávédaráló, a Háromlábú Hokedli, a Körömreszelő (mit keres egy körömreszelő a konyhában?), a Húsvágó Bárd, a Merőkanál, a Bojtos Butykos, a Tejesköcsög, a Piros Fedő, a Kék Fedő, az Alumíniumfedő, a Búrátlan Lámpa, a Konyhaasztal és a Kettőbe Vágott Paradicsom.

Betámogatták az elalélt Hideget a Szaratovba, és rácsukták az ajtót.

– Ez még azért majd megmutatja nekünk, figyeljétek meg – mondta a Körömreszelő (mit keres egy körömreszelő a konyhában?). – Majd decemberben megmutatja.

A többiek hallgattak. Megértek már jó néhány decembert. A Mozsár egymaga százötvenet.

A Hideg meg gyógyulgatott a Szaratovban.

Lázár Ervin

A barát és a skorpió
(Ismeretlen szerző)

A szerzetes egész délelőtt ott üldögélt a folyó partján, s gondolataiba merülve nézte a vizet. Később aztán szemét lehunyta, hogy mindenről és mindenkiről megfeledkezzék. Amikor újra kinyitotta a szemét, egy skorpiót látott a vízben, amely kétségbeesetten kapálódzott, hogy megmentse életét. A szerzetes megszánta a kis állatot, kezébe vette és partra tette. A skorpió ekkor fájdalmasan megszúrta megmentőjét. A szerzetes újra behunyta szemét és tovább elmélkedett. Kis idő múlva, amikor körülnézett maga körül, a skorpiót újra a vízben találta. Most még fáradtabban és keservesebben küszködött az életéért, hogy el ne sodorja az ár. A barát ismét benyúlt a vízbe és szárazföldre segítette a fuldokló állatot. Igen ám, de ekkor a skorpió ismét megszúrta jótevőjét, úgyhogy az hangosan felkiáltott. Erre odament hozzá egy földműves, aki a közelben tett-vett a víz partján:

– Miért húztad partra ezt a nyomorult állatot, amikor már az előbb is megsebesített? Ahelyett, hogy köszönetet mondott volna jóságodért.. A szerzetes mosolyogva felnézett:

– Mindketten csak azt tettük, ami természetünkből fakad. A skorpiónak az a természete és rendeltetése, hogy szúrjon, az enyém pedig, hogy irgalmas legyek.

(A Sri Ramakrisna nyomán)