Lelkigyakorlat a Szentföldön. Beszélgetés Majnek Antal püspökkel

– Püspök atya járt már a Szentföldön?

– Igen, már korábban is jártam ott, először kb. 18 évvel ezelőtt magyarországi papokkal és hitoktatókkal, amikor egy nagyon jó ember fizette ki nekem az utat. Másodszor pontosan 10 évvel ezelőtt voltam a kárpátaljai püspökökkel és helyetteseikkel. Annak az útnak az volt az érdekessége, hogy bár rövidebb volt, de elmentünk olyan pravoszláv kolostorokba, templomokba is – az itteni pravoszláv püspöknek köszönhetően -, ahová egyébként minket, katolikusokat nem engedtek volna be.

– Ezúttal milyen alkalomból látogatott a Szentföldre?

– Most a neokatekumenális út képviselői hívtak meg minden görög és római katolikus ukrajnai püspököt. Minden évben két-három püspök szokott elmenni, az idén én is szakítottam erre időt. Bár nem voltam végig, csak négy napig, de így is nagyon szép élmény volt. A Galileai tó partján voltunk a mozgalom központi lelkigyakorlatos házában és szemináriumában, amely a Nyolc Boldogság hegye fölött épült a domboldal tetején. A szobákat úgy alakították ki, hogy minden ablakból látszik az egész Galileai tó. Így a húsvét „fényes hetében” valóban mélyen át lehetett élni, elmélkedni a napi evangéliumban szereplő eseményeket. Ugyanakkor a neokatekumenális szellemiség lényegét is meg lehetett érezni a lelkigyakorlat alatt. A mozgalom célja, hogy a világ püspökeit is meghívja ide, azért, hogy megismerjék a neokatekumenális lelkiséget, megismerkedjenek a még élő alapítókkal – Kiko Argüellóval és Carmen Hernándezzel. Mindig másmás nyelvterületekről érkeznek ide püspökök.

Most mi, ukrajnai püspökök, és főleg spanyol, portugál és francia püspökök voltak a lelkigyakorlaton.

– Milyen volt a napi program, a lelkigyakorlat menete?

– Nagyon intenzív és sűrű volt. Fizikailag nagyon fárasztó volt, hisz kora reggeltől éjfélig folyamatosan tartottak a programok. Általában éjféltájt volt a vacsora. Ilyen szempontból tehát nem sokat pihentünk, mégis nagyon megragadóak voltak az előadások és a beszélgetések a többi püspökkel.

– Mennyivel lehetett mélyebben átélni ezt a lelkigyakorlatot ott a Szentföldön, amelyről biztosan tudjuk, hogy Jézus lábnyomait őrzi? Van-e valamilyen kisugárzása ennek a helynek?

– Természetesen nagyon nagy kisugárzása van, ezt éreztük minden nap. Reggel ébredéskor, amikor félrehúztam a függönyt, láthattam a tavat, amely mellett az Úr Jézus is számtalanszor ébredt, és azokat a dombokat, ahol Ő a legtöbb csodáját tette és beszédeit tartotta. Tehát ez valóban nagyon megszentelt hely. Ahogyan a Galileai tóval szemben álltunk, előttünk volt Kafarnaum, balra Betszaida, mögöttünk pedig Korozaim.

– Itt nálunk, Ukrajnában, illetve azon belül Kárpátalján vannak-e neokatekumenális csoportok?

– Igen, tudtommal Vinnyicában és Zsitomirban vannak ennek a mozgalomnak csoportjai, illetve Ungváron már négy csoport is működik a görög katolikus Milan Sasik püspök és Béres Péter atya vezetésével. Remélem, hogy a mi helyi egyházunkban is lesznek ilyen csoportok. Már két érdeklődő papot is találtam, s úgy látszik, egyikük akár már az idén elindítaná ezt a katekézist.

– Mi az, ami leginkább megragadta Püspök atyát a lelkigyakorlat alatt?

– Nagyon tetszett, amikor Kiko Argüello – a mozgalom egyik alapítója – elárulta nekünk, hogy korábban Spanyolországban művészként élte a nem éppen erkölcsös nagyvilági életét, amikor kapott egy hívást Jézustól arra, hogy a szegényekkel legyen szolidáris. Elkezdte keresni a helyi szegényeket, és a lehető legszegényebb cigánytáborba került, ahol akkor még csak mint művész vizsgálta az életüket, és egyre jobban ráérzett arra, hogy épp köztük rejtőzik el a legvalóságosabban az Úr Jézus. Ez alatt az idő alatt tért meg. Nekik tartotta az első előadásait, katekéziseit, és igazából ott, egy nagyon szegény cigánytáborban született meg ez a módszer, a hitüktől eltávolodott katolikus felnőttek evangelizálásának rendszere, amely később a Neokatekumenális út alappillérévé vált. Engem nagyon megfogott, hogy éppen ilyen szegény környezetben hívta meg Kikót az Úristen erre az útra.

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs