Az Európai Közösség brüsszeli székháza előtt 1986. május 29-én vonták fel első alkalommal az Európai Unió csillagos zászlaját és hangzott el az unió „himnuszaként” Beethoven IX. szimfóniájának Örömódája. Azóta a napjainkban 15 tagállamot számláló Európai Unió országaiban egyre több középületen lehet látni a lobogót, többnyire a helyi nemzeti zászlóval együtt. „Tizenkét aranycsillag sötétkék háttérben”, ez az Európai Unió jól ismert zászlaja. Arra a kérdésre, honnan ered a lobogó, díszítése és mit is jelképez, eltérő válaszokat szoktak adni, pedig az Európai Unió zászlajának megvan a maga története, amely visszanyúlik a II. világháború időszakába.
Paul Levi, egy zsidó származású belga személy a vészkorszak idején fogadalmat tett, hogy amennyiben túléli a háború borzalmait és a nácik uralmát, akkor áttér a katolikus hitre. Túlélte, és Levi megtartotta ígéretét. A háborút követően az 1949-ben Londonban létrehozott Európa Tanács Kulturális Bizottságának vezetője lett. Hat évvel később felmerült annak igénye, hogy az Európa Tanács részére egy zászlót tervezzenek. Paul Levi a skandináv nemzeti lobogó mintájára egy – a kereszt jelét hordozó – zászló tervezetét nyújtotta be, ám ezt túl közvetlen keresztény jellege miatt elvetették. Történt, hogy Paul Levi ez idő tájt egy csillagkoronával díszített Szűz Mária szobor mellett haladt el. Felpillantott és látta, hogy a csillagok arany színben ragyognak a kék ég hátterében. Levi az ihlettől fellelkesülten azonnal felkereste az Európa Tanács akkori főtitkárát, és a kék háttérből kiemelkedő 12 aranycsillag jegyét ajánlotta a Tanács Európa-zászlaja gyanánt. Ajánlatát mindenki elfogadta, és így – bármenynyire is meglepőnek tűnhet – mind a mai napig a Szűzanya 12 aranycsillagból álló koronája nyomán készült jelkép díszíti az Európai Unió zászlaját. De honnan is ered Máriának ez az aranykoronája? A Jelenések könyve 12. fejezetében olvassuk: „Az égen nagy jel tűnt föl, egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.”
A csillagok tizenkettes száma nyilvánvaló utalás Izrael 12 törzsére és ezzel együtt Isten népére. A korona, mint a győzelem szimbóluma, az Asszony, a Megváltó Anyja legyőzhetetlenségét jelképezi. A csillagok képviselte tizenkettes számnak az egyes kultúrák emberei mindig is különleges jelentőséget tulajdonítottak. Az egyiptomiaknál a túlvilágra 12 kapu nyílt, a görög mitológia nagy hősének, Héraklésznak 12 feladattal kellett megbirkóznia, hogy a tökéletességet elnyerhesse. Jézus 12 apostolt választott Izrael 12 törzsének megfelelően.
A tizenkettes szám jelentéséhez hozzátartozik, hogy a hármas és négyes számok szorzatának eredményeként utalást tartalmaz a’ Szentháromságra, az Atya, Fiú és a Szentlélek mennyei misztériumára, melynek nevére az apostol-fejedelmek – Canterbury Szent Ágoston, Szent Benedek, Szent Bonifác, Szent Cirill és Metód, Szent Adalbert – az európai népek közösségét a keresztség szentségéhez kötötték. A tizenkettes szám bibliai jelképe, ha nem is kifejezetten, de felsejlik az Európai Unió aranycsillagos, kék hátterű zászlaján, jelezve a keresztény gyökerű Európa szellemi, lelki és kulturális egységét.
(MK)