Micsoda hatalma van egy gyermeknek! Sose felejtem el azt a mintegy húsz évig tartó időszakot az életemből, amikor véletlenül sem adódott olyan éjszaka, amit átaludhattam volna. Az egyik gyerek köhögött, a másik megéhezett, a harmadik rossz álmából riadt föl, a negyediknek bili kellett, és még sorolhatnám a végeláthatatlan lehetőségeket, amikkel elűzhető volt az éjszakai unalom.
Aztán, ha hajnal felé mindenki elcsitult, ólomként húzott az ágy. S ekkor megjelent valamelyik – akármelyik –, hóna alatt a mackójával, ujját szopva, közben morzsolgatva takarója csücskét, s maga után húzva, mint egy menyasszonyi fátylat. Megérkezett az ágyunk mellé kissé bocsánatkérő, ám határtalanul bizakodó pofácskával, mint aki reméli, hogy már régen csak ezt várjuk, hogy ő mellénk bújjon. És láss csodát! Minden fáradtság szertefoszlott, minden nehézség eltörpült, s az éjszaka emlékét végleg bearanyozta ez a bizalom, s az a biztos tudás, ami mozdulataiból áradt, míg bevackolta magát mellénk: „Tudod, hogy szeretlek, tudom, hogy szeretsz.”
Az ilyen bizalom eltölt erővel, szétoszlatja a sötétséget, új életet ad, boldogít. Mi több: nem csak azt, akiben bíznak, hanem azt is, aki így bízik: s ez a gyermek. – El tudjuk képzelni magunkról, hogy mi is ilyen nagyhatalmú gyermekek vagyunk? Sőt, még ennél is nagyobb hatalmúak, hiszen mi királyfiakká és királylányokká, a mindenség Urának, a mindenható Mennyei Atyának gyermekeivé lehetünk!
Nényei Gáborné A család születése c. könyvéből
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!