NEM SZŰNT MEG LÉTEZNI

720

(Beszélgetés Markián Trofimiakkal, a Lembergi érsekség segédpüspökével, lucki fővikáriussal)

Kérdés: Excellenciás úr, a kormány általi hivatalos bejegyzéssel véget ért a Lucki Egyházmegye feltámadásának folyamata?
Válasz: Igen, bár a „feltámadás” szó itt nem helyénvaló. Az egyházmegye nem szűnt meg létezni. A kanonikus törvény egyértelműen kimondja, hogy egy egyházmegye csak abban az esetben szűnik meg, ha 150 év telik el az utolsó ordináriusa halálától, ami az adott esetben nem történt meg. Adolf Seljonzsek püspök, a Lucki Egyházmegye utolsó ordináriusa 1950-ben hunyt el. Annak ellenére, hogy csaknem teljesen megszüntették (betiltották) az egyházmegye tevékenységét, továbbra is folytatódott a lelkipásztori gyakorlat, igaz, többnyire illegálisan. Néhány papunk, akiknek sikerült elkerülni a letartóztatásokat, folytatta lelkipásztori munkáját Luckban, Zdolbunovban, Dubnóban és Koréiban. Igaz, a 60-as években — egy kivételével — templomainkat brutálisan lerombolták, de a hirdetett ige termő talajba hullott és meghozta termését. A hívek „illegalitásba” vonultak, bujtatták a papokat, és rendszeresen összejártak közös imára, többnyire magánházakban.

K. Ön hiteles forrásból tud ezekről a dolgokról, hiszen 1974-91 között a kremjanici Szent Szaniszló-templom plébánosa volt. Gyakorlatilag ez az egyetlen megmaradt és működő temploma volt akkor a Lucki Egyházmegyének.
V. Szeretettel gondolok arra az időre, pedig nagyon nehéz volt. Az egész területről, még Lembergből is jöttek a hívek, hogy hallják az igét, és én igyekeztem eleget tenni a kötelességemnek.

K. A Lucki Egyházmegye újjászületésének folyamata még 1989-ben indult…
V. Igen, és olyan ütemben haladt, hogy a Szentatya csak 1996. május 18-án tudta hivatalosan bejelenteni a végleges eredményt, amikor is Marian Javorszkit nevezte ki az egyházmegye élére. Én 1996. július 1-től vagyok az egyházmegye fővikáriusa.

K. Milyen a helyzet most?
V. A Lucki Egyházmegyéhez a Volinyi és Rovnói terület tartozik. Az 1939. évhez viszonyítva ez a terület sokkal kisebb. Az ukrán püspöki kar úgy határozott, hogy az egyházmegyék határai legyenek azonosak az állami adminisztratív határokkal. Ma az egyházmegyéhez 15 parochia és két — a lucki és a rovnói — dekanátus tartozik, ahol összesen 16 pap teljesít szolgálatot. A hívek száma nem ismeretes, mert állandóan növekszik. Minden parochiához több település tartozik. Ha elég papunk lenne, ezek önállósulhatnának. De ez csak akkor lesz megoldható, ha több helyi papunk lesz. Most csak ketten vannak, a többiek Lengyelországból jöttek. Sok a feladatuk, nagy és áldozatos munkát végeznek.

K. Lengyelajkú a hívek többsége?
V. Nem vezetünk ilyen jellegű statisztikát, de kétségtelen, hogy híveink többsége lengyel származású. De már csak az idősebbek tudnak lengyelül. A fiatalabb nemzedék már inkább az ukrán nyelvet beszéli. Ezért a lelkipásztori szolgálat többnyire ukrán nyelven folyik.

K. Lengyelországban gyakran halljuk, hogy az Ukrán Katolikus Egyház újjászületésének egyik ellensége maga az ukrán kormány.
V. A Lembergi Érsekség területén valóban gyakran ütközünk nehézségekbe és találkozunk a rossz akaratú hivatalnokok gáncsoskodásával. A Lucki Egyházmegyében a kormány és az egyház viszonya inkább pozitívnak, sőt jó akaratúnak mondható. Sok parochia visszakapta templomait és a hozzá tartozó vagy azokat helyettesítő épületeket.

K. Végül felmerül a kérdés, mik a Lucki Egyházmegye legfőbb gondjai?
V. Annyi van, hogy nincs értelme mindet felsorolni. A szegénység a legnagyobb gond. Hogyan várjuk el a hívektől, hogy adakozzanak, ha többségük a szegénység határán tengődik, hónapokig nem kapnak fizetést. Minden templomunkra ráférne a tatarozás, némelyiket az alapoktól kellene újjáépíteni.

N.I

Előző cikk„BOLDOGOK, AKIKET AZ IGAZSAGERT ÜLDÖZNEK!”
Következő cikkNYÍLT LEVÉL MOLNÁR MIKLÓS PLÉBÁNOSNAK