A munkácsi székesegyház búcsúján, november 11-én az ünnepi szentmise főcelebránsa Piero Marini érsek volt a Vatikánból. Az érsek atya 1942-ben született a lombardiai Valverdében. 1960-ban lépett be a szemináriumba, 1965-ben szentelték pappá. A Szent Anzelm Egyetem Liturgikus Intézetében doktorált. 1987-től II.
János Pál pápa főszertartásmestere volt, majd 2005-től 2007-ig XVI. Benedek pápa mellett is ezeket a feladatokat látta el. 2007-től a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnökeként tevékenykedik.
– Ön két pápa mellett is teljesített szolgálatot, mégpedig életük legfontosabb pillanataiban, vagyis a szentmisék bemutatásakor. Kérem, beszéljen az ezzel kapcsolatos élményeiről!
– Valóban, mintegy húsz évig voltam II. János Pál pápa mellett. Nyugodtan elmondhatom, hogy csaknem apa-fiú kapcsolat volt köztünk. II. János Pál a rekordok pápája volt. A legnagyobb ajándék, amit tőle kaptam, az a tanítása, hogy az életszentségre mindenkinek nap mint nap törekednie kell életállapotának megfelelően. Alázatosan válaszoljunk az Úr hívására, mint ahogy ezt II. János Pál tette, aki egész életét az evangélium hirdetésének, az egység megteremtésének szentelte. Mély hatást gyakorolt rám a pápának Isten népéhez való közelsége. A péteri szolgálatát megkezdő szentmisén, amelyet a Szent Péter bazilika előtt mutatott be, lement a térre, hogy köszöntse a híveket. Ezt jelképesen egész pápasá- gáról is elmondhatjuk: mindig az emberek felé ment, a legkisebb közösségeket is felkereste. Isten szavának hirdetése, a szentmise bemutatása, a szentségek kiszolgáltatása által a pápának sikerült személye körül kialakítania az egyház egységét.
Örömmel emlékszem vissza az ifjúsági világtalálkozókon résztvevő végtelen tömegekre. A drámai pillanatok közül az 1997-es szarajevói misét emelném ki, amikor a pápa már Parkinson-kórral küzdött. Remegő kezét én szorítottam a kezembe, hogy be tudja fejezni a szertartást. XVI. Benedek pápa idején is örömmel láttam el a főszertartásmesteri feladatokat, azonban nem sokáig, mivel 2007-től a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsá- gát vezetem. Ez a szolgálat is sokrétű és színes. Jelenleg például a 2016. januárjában megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megszervezésén dolgozunk, melyet a Fülöp-szigeteken, Cebu városában tartanak.
– Bizonyára járt már Ukrajnában, bár Kárpátalján talán még nem. Mi a benyomása erről az országról, az itt élő hívekről?
– Igen, néhányszor jártam már Ukrajnában. Első alkalommal II. János Pál pápa lelkipásztori látogatásakor, 2001-ben. Jól emlékszem azokra a feladatokra, amelyek a kijevi és a lembergi latin és görög rítusú szentmisék megszervezésével jártak. Tavaly is jártam Ukrajnában, amikor eleget tettem a lembergi metropolita meghívásának. Jelenleg tehát harmadszor vagyok itt. A szentmise alatt láttam, hogy a székesegyház színültig megtelt. Az emberek arcán láttam a jóságot és a hitet. Úgy gondolom, e két dolog az, amely hatással lesz arra, hogy Ukrajna jövője szebb, jobb legyen gazdaságilag, politikailag és nem utolsó sorban lelkileg is. Tudok róla, hogy nagyon sok ukrajnai ember dolgozik nyugat-európai orszá- gokban. Ez, bár szomorú dolog, de bizonyítja azt, hogy az emberek akarnak dolgozni és becsületes munka által akarják megteremteni az anyagi javakat. Bízom benne, hogy ez az ország is fejlődésnek fog indulni. A ma élő emberek számára eszményeket kell felmutatni, amelyeket követni tudnak. A mai ünnep rámutat Szent Márton püspökre, aki az eszményeket kiválóan tudta felmutatni és megélni. Olyan keresztény alap- értékeket képviselt, mint az Isten és az emberek iránti szeretet, a rászorulókkal való törődés és a róluk való gondoskodás.
Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!