POZITÍV ÉS NEGATÍV CSALÁDTERVEZÉS

205

A fogamzásgátlás kérdésköre elválaszthatatlan egy adott ország erkölcsi fejlettségétől és mentálhigiénés állapotától. A fogamzásgátló módszerek bevezetése az egyes országokban mélyreható ideológiai és szociális változásokat okozott. E változások egyik fő oka az, hogy e módszerek bevezetésével először nyílt alkalom az emberiség történetében arra, hogy a szexualitás és a megtermékenyülés folyamata különváljon.
A másik ok, hogy míg korábban e kérdések kizárólag az intim szférában nyertek feloldást, addig a fogamzásgátló módszerek révén a téma hirtelen a nyilvánosság arénájába lépett. A „szabad szex”-hez való jog, a korábban természetesnek tartott határok áttörése, világméretekben győzedelmeskedni látszott.
Egyes szociológusok szerint ezeket a gyökeres változásokat az ún. pornográfiái hullám hozta magával. A kérdéskör alapos szemügyre vétele azonban azt mutatja, hogy valójában a fogamzásgátló módszerek elterjedése, s ezzel párhuzamosan az egyéneknek az Élet elfogadásához való viszonyulásában beállt gyökeres változása az okozója számos, olyan kedvezőtlen folyamatnak, amelyek súlyos erkölcsi, demográfiai és gazdasági hatásait hazánkban is egyre inkább tapasztaljuk.
Korábban az orvosi tevékenység irányultsága – a szakma évezredes szabályaihoz igazítottan – az Élet kizárólagos védelmét célozta. A születés-szabályozó módszerek elterjedésével az életet, az egészséget megőrző orvos akaratlanul az Élet megelőzésének eszköze lett, ami egy sajátos csapdahelyzetet eredményezett.
Csak igen kevesen tudatosították azt a súlyos tényt, miszerint a fogamzásgátlás széles körű terjesztésével egyidejűleg az abortusz gyakorlatát következetesen szabaddá tették a nyugati civilizáció országaiban.
Miért volt erre szükség? Látnunk kell, hogy a fogamzásgátlás és az abortusz között nagyon szoros kapcsolat áll fenn ideológiai szinten. Mindkét tevékenység alapvető célja ugyanis a fogantatás, illetve a már megfogant magzat megszületésének megakadályozása, erősítve ezzel a magzat, illetve a gyermek fogalmának negatív színezetét. Következésképp, a magzat, a gyermek mint ellenség jelenik meg e gondolkodásmódban.
Másrészt, mivel a szexualitás – mint a gyermeknemzéstől függetlenné vált, önálló tevékenység – elsőbbséget nyert a gyermekelfogadással szemben, a magzat a szex „melléktermékévé” vált. Mind az ellenség, mind a melléktermék fogalma negatív értékítéletet hordoz. Ennek következtében széles tömegek számára nem okoz gondot az abortusz gyakorlata. Ezt erősíti az a tény is, miszerint tökéletesen biztonságos fogamzásgátló módszer nem létezik. Ha bármely módszer alkalmazása mellett a nem kívánt terhesség mégis bekövetkezik, az egyén – aki a magzatot, mint „mellékterméket” kezeli – számára nyilvánvaló, hogy azt abortálja.
Fel kell tennünk a kérdést: „Mit köszönhetünk az elmúlt évtizedek és napjaink fogamzásgátlási gyakorlatának?” A tisztánlátást nehezítik a médiák és a témával foglalkozó „szakemberek” egyoldalú elméletei és megoldási javaslatai. A bioetikai kutatások, valamint az egyre növekvő számú, ide vonatkozó szakirodalmi adatok alapján a következő megállapítások tehetők:
1. A „modern” felfogásból következően a szexualitás és a megtermékenyítés szétválasztásával a szexualitás fogyasztói termékké vált, és egyre jobban terjed a házasságon kívüli kapcsolatokban. Az első szexuális kapcsolat egyre fiatalabb életkorra tolódik.
2. Az abortuszok száma nem csökkent a fogamzásgátlás elterjedésével. Ennek egyik oka az, hogy az egyének túlnyomó többsége a fogamzásgátló módszerek „hibája” miatt fogant Életet nem fogadja el, hanem a terhesség-megszakítást választja „megoldásként”. így, a „megelőzés jobb, mint az abortusz” jelszó hazug mondássá vált.

3. Vészesen megnövekedett a szexuális úton terjedő megbetegedések száma. A következményes kismedencei gyulladások egyrészt meddőséghez, másrészt a méhen kívüli terhességek számának rendkívüli mértékű emelkedéséhez vezetnek. Megoldásként „természetesen” nem az ok megszüntetése a követendő eljárás, hanem a mesterséges megtermékenyítési módszer és az embrió átültetési gyakorlatának világméretű elterjedése.
4. A szexuális forradalom és a legalizált terhesség-megszakítás gyakorlata (a WHO adatai szerint a világon évente kb. ötvenmillió terhesség-megszakítás történik) a nyugati civilizáció országai erkölcsi alapjainak lerombolásához vezet.
5. A népesség számának fogyása elsősorban a fejlett országokban igen kifejezett, melyet a harmadik világból érkező bevándorló tömeg révén próbálnak pótolni. Ez a meglévő kultúrák, elsősorban a keresztény kultúra lecserélődéséhez vezet.
6. A legújabb módszerek, melyek az egész korai stádiumban lévő élet kontroll nélküli elpusztítását célozzák (RU 486), valódi holocausthoz vezethetnek a nyugati civilizációban.
A mesterséges fogamzásgátló módszerek világméretű, tömeges elterjedése, az élet tagadásának gyakorlata is megerősíti VI. Pál pápa 1968-ban kelt prófétikus enciklikájának fontosságát.
Hiszek abban, hogy minden racionálisan gondolkodó ember – a felvázolt tények tükrében – az Egyház tanítását nem fenyegetésnek, vagy ítéletnek tekinti, hanem az emberiség rövid és hosszú távú javát szolgálni akaró törekvésnek.

SINNYAI ATTILA
(A szerző szülészorvos.)
Megjelent az Új Ember 1991. január
19-i számában