Székesegyházunk újraszentelésének második évfordulóját ünnepeltük szeptember 28-án. Megyéspüspö- künk meghívására ezúttal Ternyák Csaba egri érsek látogatott el hozzánk; ő volt a szentmise főcelebránsa.
Vele együtt mutatta be a szentmisét Majnek Antal munkácsi megyéspüspök és az egyházmegye papsága. A szentmise elején Snep Román munkácsi plébános köszöntötte a vendég érsek atyát, s felkérte: mutassa be a szentmisét és tanítson, buzdítson minket.
Köszöntötte Majnek Antal püspököt, egyházmegyénk főpásztorát, a jelenlévő papokat és híveket, köztük a katolikus líceum diákjait és tanárait.
Ternyák Csaba érsek örömét fejezte ki, hogy eljöhetett Munkácsra, hogy az itt összegyűlt nagyszámú hívővel és a paptestvérekkel együtt ünnepelje ennek a csodálatos szépen felújított székesegyháznak felszentelési ünnepét, mely az egész egyházmegye számára is ünnep.
Szentbeszédét az érsek atya azzal kezdte: amikor belé- pett a munkácsi székesegyházba, rögtön otthon érezte magát: a mennyezeten olvasható felirat – Venite adoremus Dominum, vagyis: Jöjjetek, imádjuk az Urat! – az egri bazilikában is éppúgy olvasható. Valóban, mi más célja is lehetne minden templomlátogatásunknak, minthogy eljöjjünk és imádjuk az Urat? Azért vannak a templomaink, azért lakozik közöttünk az Isten, hogy alkalmat adjon számunkra, hogy imádjuk őt.
De miért jó nekünk az, hogyha imádjuk az Istent? Mert a legnagyobb emberi cselekedetet végezzük, mikor az Isten iránti hódolatunkat kifejezésre juttatjuk. Nem teszi kisebbé az embert, ha megadja az Istennek a neki kijáró tiszteletet és imá- dást. Sőt, ebben találjuk meg igazán önmagunkat. Nemhogy kisebbé nem tesz bennünket, ha az Ő végtelen létéhez mérjük arasznyi létünket, és elismerjük az Ő uralmát fölöttünk, hanem éppen hogy ez tesz igazán naggyá bennünket. Életünket így az örök élet távlatába, Isten távlatába helyezzük. Isten azért alkotott minket saját képére és hasonlatosságára, hogy megadjuk neki a tiszteletet, osztozzunk uralmában, és ezért igazi emberi hivatásunkat akkor találjuk meg, amikor kapcsolatba lépünk vele.
Vajon nem nyom le minket Isten nagysága? Ellenkezőleg: Isten nagysága fölemel bennünket, fölemeli a lelkünket őhozzá. Ha Istent tiszteljük, az nem kisebbé, hanem nagyobbá tesz bennünket, ha megadjuk neki az életünkben az őt megillető helyet, vagyis ha életünk középpontjába helyezzük őt; akkor boldogabbak, gazdagabbak, kiteljesedettebbek leszünk. Ő nem vesz el semmit az ember életéből, ő azért jött, hogy gazdaggá tegyen bennünket. Gazdagságunkat pontosan a vele való kapcsolatban ismerhetjük meg.
A háborús helyzetet is megemlítve az egyik bibliai jelenetet hozta példának: „Hová mennénk, Uram? Az örök élet igéi nálad vannak” – mondja Péter apostol. Az örök élet igéi azok, melyek békét teremtenek a világon és a mi lelkünkben is. Ha az Istennel való kapcsolatunk valóban mély, akkor bármilyenek legyenek a külső körülményeink, mindig meg tudjuk találni lelkünknek azt a zugát, ahol békét tudunk teremteni az Istennel. Élő jelnek kell lennünk a világ számára – de csak akkor lehetünk azok, ha az evangéliumi öröm ott él a szívünkben, akkor is, amikor gondokkal küzdünk, amikor a nehézsé- gek hullám módjára szinte átcsapnak a fejünk fölött; de mi tudjuk azt, hogy kinek hittünk. Mindezek a külső körülmények nem lehetnek úrrá bennünk és rajtunk, mert az evangélium öröme ott él bennünk: eljöhetünk a templomba és imádhatjuk őt. S tudjuk, hogy ez a kőből épült templom csak egyik formája annak, hogy közöttünk van az Isten, s ez a templom arra figyelmeztet minket, hogy mi magunk is Krisztus temploma vagyunk. Az a hivatásunk, hogy templommá legyünk, akikben ott lakik az Isten. A szentmise végén Majnek Antal püspök megköszönte az érsek atyának, hogy elfogadta a meghívást és velünk ünnepelt, s képviselte egyházmegyénk „nagyszülőjét”, hiszen, mint tudjuk, Kárpátalja, mielőtt a Szatmári Egyházmegyéhez csatolták, az Egri Egyházmegye része volt. Köszönetet mondott papjaink neveléséért és tanításáért is, hiszen fiatal papjaink szinte mindannyian Egerben tanultak.
Az érsek atya elmondta: örömmel jött Kárpátaljára. Mindenhová szívesen megy, ahová meghívják, de oda különö- sen, ahová történelmi szálak kötik egyházmegyéjét. És, mint mondta, van még egy egészen különleges kapcsolat Majnek Antal püspök atya és közte: II. János Pál pápa; mindkettőjüket ő szentelte püspökké.
A szentmisét papi találkozó követte, melynek keretében az érsek atya elmélkedést tartott az egyházmegye papjainak. Az utána következő ebédet most először tartották a Munkácsi Szent István Líceum ebédlőjében, mely sokéves építkezés után ez év szeptember 1-jére készült el.
Pápai Zsuzsanna
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!