Szent Ilona, avagy Szent Heléna

587

Heléna a keresztény ókor végén, 250 körül született. Szent Ambrustól tudjuk, hogy apjának vendéglője volt a kisázsiai Nikomédiai-öböl partján fekvő Drepanum közelében, a kikövezett római útvonal mentén. Feljegyezték, hogy a szép Heléna is apja postavendéglőjében dolgozott. Itt ismerte meg és vette feleségül Constantius Clorus, aki később császár lett. Ekkor, mintegy húszévi házasság után, eltaszította magától fia, Konstantin anyját, a vendéglős lányát, és feleségül vette Maximianus császár mostohalányát, Teodórát.

Heléna fia, Konstantin 307-ben Nagy Konstantin néven társuralkodója lett a Római Birodalomnak.

Maga mellé vette édesanyját a császári udvarba, megajándékozta a császárné címmel, szabad rendelkezési jogot adott a kincstár felett, s Heléna képét verette rá a pénzérmékre is. A császárnő helyzetét arra használta, hogy utazásai során mindenütt törődött a szegényekkel, sokakat kiszabadított a börtönből és a bányából, másokat visszahívatott a számkivetésből.

Nem tudjuk, mikor tért meg, de azt igen, hogy példaszerű keresztény életet élt az erények és az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával.

Egyes források szerint a fia térítette meg, ezzel szemben Szent Ambrus Konstantin megtérítését tulajdonítja anyjának. Szerinte Heléna sokszor egyszerű ruhában vegyült el a hívők között, így vett részt a liturgiában, máskor szegényeket hívott meg asztalához, és saját kezűleg szolgált föl nekik.

Nem sokkal császárrá koronázása után fia, Konstantin egyik csatája előtt látomásban a Szent Keresztet látta, rajta a következő felirattal: “E jelben győzni fogsz!”. Parancsára olyan keresztet kovácsoltak, amilyet látomása során látott és azt vitték a sereg előtt. Isten segítségével Konstantin fényes győzelmet aratott a számbelileg erősebb ellenség felett.

Ezt követően a 313-ban kiadott milánói rendeletével a kereszténység megszűnt üldözött vallásnak lenni.

Uralkodása során Konstantin számos emberséges döntést hozott: megtiltotta a keresztre feszítést, a véres cirkuszi játékokat, a gyermekek kitevését, a velük való kereskedelmet, az ágyasságot, a rabszolgák meggyilkolását. E rendelkezéseivel a keresztény erkölcs követelményeit juttatta érvényre a birodalmi törvényekben.

Ugyanakkor Konstantin uralma védelmében családján belül gyilkosságok egész sorát elkövette. 326-ban, a 80 év körüli Heléna egyszerű sötétbarna ruhát öltve, fiáért engesztelő szentföldi zarándokútra indult. Végiglátogatta Palesztina szent helyeit, és templomokat építtetett Betlehemben az Úr születésének helye fölé és az Olajfák-hegyén a Mennybemenetel helyén. A hagyomány szerint Jeruzsálemben a Golgotán Heléna égi jelet kapott, és sürgetésére a mélyben – egy sziklaüregben – megtalálták a Szent Keresztet és a szenvedés más eszközeit is. A helyet sem volt könnyű megtalálni, mert a keresztényüldözések idején egy pogány szentély épült fel a Koponyahelyen. Krisztus keresztjét sem lehetett megkülönböztetni a két lator keresztjétől. A Szent Keresztet végül Makariosz, Jeruzsálem akkori püspökének segítségével tudták kiválasztani. Javaslatára és imájával a kereszteket egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő asszonyhoz vitték el, és azon keresztet, melynek érintésére amaz mindjárt meggyógyult, nyilvánították Jézus keresztjének.

A császárné e jel láttán s fogadalmának megfelelően a feltárás helyén, ragyogó templomot építtetett. A Szent Kereszt egy részét ezüst tokba foglaltatva ott hagyta Jeruzsálemben, és jámborságának egy másik jelét is a városban hagyta.

Meghívta ebédre az Istennek szentelt szüzeket, szolgálóruhát öltött és maga szolgált föl nekik. A földkerekség parancsoló urának édesanyja Krisztus szolgálóinak szolgálója lett.

A császárné a kereszt másik részét Rómába vitette, abba a palotába, mely halála után épült át Santa Croce in Gerusalemme bazilikává, a Szent Kereszt első templomává a földön. A szegeket pedig, melyekkel Jézus testét a fára szegezték, Heléna elvitte a fiának, aki zablát és sisakot készíttetett belőlük, és hadviselés közben használta.

Heléna szentföldi zarándoklata után még három évet élt, s a Kereszten Függőhöz imádkozott nagy bűnös fiáért. Majd Rómából nagy betegen elindult az akkor már Konstantinápolyban székelő fia felé, de már nem találkozhattak: útközben érte a halál, 327-ben, 80 éves korában. Konstantin Rómába vitette holttestét, és roppant pompával temette el. Szent Ambrus szent emlékezetű nagyasszonynak mondja.

Imái, engesztelései nem voltak eredménytelenek: Konstantin, aki 337- ben halt meg, halála előtt felvette a keresztséget.

Összeállította:
Riskó Mariann