Szent Imre búcsú Nagybocskón

708

November 5-én, Szent Imre napján került sor a nagybocskói templom búcsúi szentmiséjére. A délelőtt fél 11-kor kezdődő szentmisét Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök tartotta.

Nyolc évvel ezelőtt ezen a napon kellett volna, hogy felszenteljék az új templomot Nagybocskón – ám az ünnepet szó szerint elmosta az árvíz. Az odavezető utakat is elöntötte az ár. meg sem lehetett közelíteni a települést. Csak egy hónappal később kerülhetett sor az egyházközség nagy ünnepére.

Most semmi nem zavarta meg az ünnepet, bár meglepetésként sűrű havazás és vastag hótakaró fogadta a zarándokokat. A búcsún nagybocskói, aknaszlatinai, rahói, técsői és környéki hívek vettek részt, valamint zarándokok érkeztek az Ungvári járásból is. A római katolikus hívekkel együtt ünnepeltek a görög katolikus testvérek is, akiknek négy papja is részt vett az ünnepen.

Pápai Lajos püspök arról beszélt: hitünk gyakorlása. Krisztus követése ne hagyomány vagy szokás legyen, hanem meggyőződés. A szokások változnak, de Krisztus nem szokás, hanem maga az Igazság – és az igazság mindig ugyanaz marad. Ezt az igazságot az egyházban találjuk meg. mely nem más, mint közösség Vele a többi Benne hívővel együtt. Az első keresztények idejében sem volt szokás Krisztust követni, hiszen addig nem létezett a kereszténység. A keresztények mégis követték Őt, mert hitték, hogy Ő az igazság, és ezért életüket is tudták adni.

A püspök atya egy római látogatását is említette, melynek során lementek abba a föld alatti börtönbe, ahol annak idején Szent Péter apostolt tartották fogva. Átérezte az apostol lelkiállapotát, aki arra gondolhatott: őt nemsokára kivégzik, mi lesz ezzel a maroknyi keresztény közösséggel? A börtön megtekintése után továbbindultak; éppen szentév volt, az utcán zarándokok tömege, akik közül több százezren tartottak a Szent Péter tér felé. hogy meghallgassák Péter utódát. Ez lett abból a maroknyi keresztény közösségből! Ha néha ügy érezzük is, hogy kevesen vagyunk, tudnunk kell: sokan vagyunk az egész világon, akik az egyházhoz tartozunk.

Az Egyház közösségéhez tartoznak a szentek is – folytatta a püspök. Szent Imre az őt ábrázoló képekkel ellentétben életerős, kisportolt, kiválóan képzett fiatalember volt, akit uralkodónak neveltek, s aki készült is erre a feladatra. Elmélyült imaéletet élt: megértette az Istennel való kapcsolat fontosságát abban a világban, amikor a magyarság nagy része még félig pogány volt. Istent kérdezte imájában, mi az, amit kér tőle. Ezt a választ kapta: ajánld fel nekem a szüzességedet.

Szent Imre megtette ezt a felajánlást. Azt gondolhatnánk, hogy mint jövendő uralkodónak, családalapításra kellett volna gondolnia, akkor nem lett volna annyi trónviszály Szent István halála után. Rövid időre talán valóban meg is oldotta volna ezt a problémát, így viszont évszázadok óta útmutatója lett magyar népünknek.

A szentbeszédet Szulincsák Sándor plébános foglalta össze ukrán nyelven. A szentmise végén Pápai Lajos püspök örömét fejezte ki, hogy részt vehetett ezen az ünnepen, és külön megdicsérte a minist-ránsok szép és összeszedett szolgálatát. Később még elmondta: nagy tisztelet él benne Romzsa Tódor püspök iránt, aki Nagybocskón született. Ő maga is vértanú püspök utóda: Apor Vilmos győri püspököt szovjet katonák ölték meg 1945-ben, amikor a püspökvárba menekült nők védelmére kelt.

Az ünnepi szentmisén az aknaszlatinai Bel Canto énekkar énekelt, akik idén ünneplik fennállásuk 15. évfordulóját.

Enna Borbála

Előző cikkA Munkácsi Szent Erzsébet Karitász
Következő cikkA ráti gyermekotthon felszentelése