Aknaszlatinán már hagyománnyá vált, hogy templombúcsúnk alkalmával, Szent István királyunk ünnepén, nagyszabású megemlékezést tartsunk, s nem volt kivétel az idei év sem. Annak ellenére, hogy templomunkat tatarozzák és templomkertünkben nem mindenhol zöld a pázsit, a hívek a plébánosunkkal együtt szép rendet teremtettek, hogy méltón fogadjuk vendégeinket, a zarándokokat.
A nagy napon gyönyörű napsütésre ébredtünk, már ez is ünnepi hangulatot adott. Délelőtt 10 órakor a harangok szentmisére hívtak, melyet 3 lelkipásztor celebrált, több településről is érkeztek zarándokok. Többek között a munkácsi gyermekkórus éneke tette még szebbé ünnepünket. Butsy Lajos plébánosunk arra hívta fel figyelmünket, hogy először magunknak kell megtartani a törvényeket, akkor várhatjuk el másoktól is. Fontos az egység a családban, az egyházközségben és Kárpátalján. A szentmise a pápai és a székely himnusz eléneklésével zárult, mivel Máramarosszigetről is voltak vendégeink (egy kispap és egy ferences testvér hívekkel).
A szabadtéri színpadon folytatódott az ünnepség, ahol Szedlák Gyula, a KMKSZ Aknaszlatinai Alapszervezetének elnöke köszöntötte a vendégeket, köztük Bácskai József beregszászi főkonzult. Nemzeti Himnuszunk eléneklése után Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke mondott ünnepi beszédet. Kocserha János, Aknaszlatina alpolgármestere beszédében elhangzott, hogy Szent István államépítő tevékenységének köszönhetően maradhattunk meg magyarnak a Kárpátmedencében.
Hallgatva a szép ünnepi beszédeket, közben arra gondoltam, hogy első, szent királyunk idejében nem voltak pártok, és valahogy biztos vagyok benne, hogy egységben képzelte el nemzete jövőjét…
Ezt követően gyermekek léptek színpadra: a helyi Bolyai János Középiskola, a técsői magyar középiskola és az aknaszlatinai művészeti iskola növendékei, valamint az aknaszlatinai Nefelejcs hagyományőrző csoport táncosai és a Bel Canto női kamarakórus.
A templomkertünkben álló Szent István-szobor koszorúzása zárta ünnepünket. Közben a helyi közösség agapéval kedveskedett vendégeinknek. Délutánra üres lett a plébánia, mindenki otthonában, családi körben folytatta e szép napot.
Puliszka Éva