Szolgáló szeretet – holland barátainkról

Mindig nagyon vágytam arra, hogy megosszam élményeimet a holland barátaimmal eltöltött időszakról. Az egész 14 évvel ezelőtt kezdődött, mikor a World Servants szervezet munkatársakat keresett Kárpátalján. Hálás vagyok Istennek és mindenkinek aki engem ajánlott nekik. Mikor elmondták, mi lesz a feladatom, nemet mondtam; túl bonyolultnak tűnt az egész, de ők azt mondták, hogy menni fog, próbáljam meg.

Két év levelezés, ismerkedés után megérkezett az első csoport. Iszonyat kicsinek éreztem magam a 40 magas, tőlem jóval idősebb ember között. Azóta is felnézek rájuk, de nem csak a termetük miatt. Egy hét alatt újjávarázsolták az aklihegyi óvodát, és legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre az iskola tornatermét is.

Aki még nem hallott a munkánkról, annak elmesélem, hogy miről is van szó. A World Servants szervezet Hollandiából küld önkéntes csoportokat a világ szegényebb országaiba, mint például Brazília, Jamaica, Haiti, India, Malawi, Equador, stb. Mielőtt Kárpátaljára érkeztek, Magyarországon dolgoztak 10 évig. Az iroda különböző korosztályú csoportokat indít 15 országba, szerte a világon. A legidősebb résztvevőnk 80 év feletti volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy megmássza a Petrosz csúcsát. Az önkéntesek szociális intézmények felújításában, építésében segítenek.

Kárpátalján elsősorban óvodákat újítottak fel, de építettünk rehabilitációs központot és gyermekotthont is. Az elmúlt évek folyamán 33 szorgos csoport érkezett hozzánk, ebből tíz a Ráti Szent Mihály Gyermekotthon létrehozásában vett részt, a többi Kőrösmezőn, Szlatinán, Huszton, Patakon, Császlócon és más falvakban dolgozott. A csoport tagjai nem építészek, nincs tapasztalatuk az építési munkákban, mégis csodákra képesek. Már az is csoda, hogy az építőanyag árát és az ittlétük költségeit mind maguk fedezik. A fiatalok különböző módszerekkel gyűjtik össze a szükséges összeget. Januárban a jeges vizű tengerben fürdenek, ezért a barátaik és rokonaik pénzt adnak nekik. Narancsot árulnak, süteménnyel házalnak, és minden ismerősüknek elmondják, mi a céljuk, akik segítenek nekik a gyűjtésben. Vannak egyházközségek, amelyek a lelkipásztorukkal együtt vágnak neki a világnak, hogy közösen építsenek. A szervezet jelmondata: Magadat építed, ha másoknak építesz.

Minden napjuk nagyon szervezetten zajlik. A reggelt imával kezdik, kis csoportokban beszélgetnek Istenről, hitről, szeretetről. Reggeli után nekilátnak a munkának. A legidősebbtől a legfiatalabbig mindenki lelkesen dolgozik, nem számít sem eső, sem hőség, nem állnak meg. A helyi munkások segítségével megtanulják az új fogásokat, és aztán keményen építenek egész nap. A nők nem kevésbé, mint a férfiak: téglát hordanak, falat raknak, glettelnek, padlóznak, lambériáznak, festenek. Fontos számukra, hogy megismerjék a helyi lakosokat, a helyi kultúrát, ezért családokat is látogatnak. Érdeklődnek az itteni emberek életmódja, mindennapjai, problémái felől, és ahol tudnak, segítenek.

A gyerekeknek külön programokat szerveznek. Mesélnek a Bibliából, énekeket tanítanak nekik, fejlesztik a kézügyességüket és sokat játszanak. Este, vacsora után a csoport tagjai együtt énekelnek, beszélgetnek a nap eseményeiről.

Szabadidejükben kirándulnak, ismerkednek Kárpátalja nevezetességeivel, természetével. Sokat tanultam tőlük. Rengeteg élményben volt részem. A legizgalmasabb az a találkozó volt, ahol megismerhettem a többi koordinátort, akik ugyanazt a munkát végezték, amit mi a férjemmel, csak egy másik távoli országban. Rengeteget nevettünk utólag a problémákon, amelyek a csoport érkezése alatt felmerültek, a nyelvi akadályokon, amelyek humoros helyzeteket okoztak. Felejthetetlen élmény volt együtt lenni a sok különböző emberrel.

Különlegesnek éreztem magam és nagyon- nagyon hálás voltam Istennek, hogy megajándékozott egy ilyen utazással. A hollandok és a koordinátorok mellett igazán értékes embereket ismertem meg itthon is. Itt azokra az emberekre gondolok, akik hittek a céljaikban, akik mertek álmodni és mertek küzdeni, akik mindent megtettek azért, hogy létrejöjjön egy óvoda vagy egy gyermekotthon.

Sokat tanultam tőlük, igazi példaképek, mint Vizauer Magdi néni és Franz János, akik nélkül nem lenne magyar iskola Kőrösmezőn, vagy Bíró Mária és Árpád, akik megközelítőleg 30 árva gyereknek adnak otthont Ráton, és akik minden energiájukat, idejüket a gyerekeknek szentelik. Ide tartoznak azok a polgármesterek, óvodaigazgatók is, akiknek fontos, hogy az ovisok szép óvodába járjanak, ezért keresik a lehetőségeket és hajlandók áldozatokat hozni.

Büszkeséggel tölt el, mikor visszamegyek egy-egy óvodába, ahol a csoporttal együtt dolgoztunk, és látom az eredményt, a gyerekeket tiszta, szép épületekben, kulturált környezetben. Csodálatos élmény, amit az ember átél, mikor együtt van a csoport tagjaival.

Negyven emberrel, akiknek közös céljuk van, akik hisznek Istenben és nem csak álmodoznak, hanem tesznek is a céljuk eléréséért – ez nagy erő! A szeretet valóban sugárzik belőlük! Aki már látta őket dolgozni, hallotta őket énekelni és látta őket együtt nevetni és sírni, mikor meghatódnak, mikor búcsúznak, az tudja igazán, mit jelent a jelszavuk: szeretettel szolgálni.

Margitics Ildikó