Teremtőnk a karjában tart minket

752

Február 15-én, a szerdai általános kihallgatás alkalmával a Szentatya Jézus három imájáról elmélkedett, amelyeket a keresztfán, halála előtt mondott az Atyának.

Az első ima rögtön azután hangzott el, hogy Jézust felszögezték a keresztre. Ezzel az imájával Jézus megbocsátást kér kínzóinak, amellyel saját maga beteljesíti a hegyibeszédben mondott tanítását: „Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, áldjátok átkozóitokat… Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek” (vö. Lk 6,27–36). Jézus tette később megnyilvánult Szent István vértanú megkövezésében, aki szintén kínzói bűneinek megbocsátását kérte.

Jézus a kereszten mondott második imája a reményről szól: válasz a jobb lator fohászára, aki a kereszten megbánja bűneit, és Jézusban felismeri Isten Fiát, aki láthatóvá teszi az Ő Arcát. „Jézus, emlékezzél meg rólam” (vö. Lk 23,42) – kéri a jobb lator, amelyre így felel az Úr: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23, 43). Jézus ezzel bizonyosságot tesz arról, hogy Isten jósága az élet utolsó pillanatában is megérintheti az embert, és az Atya egy elhibázott élet végén is tárt karokkal várja hazatérő fiát – tanított XVI. Benedek pápa.

Katekézise végén a Szentyatya a haldokló Jézus utolsó szavairól mondta el gondolatait. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Ezekkel a szavakkal kilehelte lelkét” (Lk 23, 46). Jézus szavai végső kiáltásként és az Istenre való hagyatkozásként értelmezhetőek. A kereszten Jézus teljes mértékben átéli egyedülálló szeretetkapcsolatát az Atyával, amely imájában fejeződik ki.

Jézusnak a kereszten mondott szavai segítenek nekünk is imánkban, és utat nyitnak a remény és a bizalom felé. Jézus arra hív bennünket, hogy imádkozzunk azokért is, akik fájdalmat okoztak nekünk, és bocsássunk meg nekik azért, hogy Isten világossága átjárja szívüket. Jézus a halála előtti pillanatban megmutatja nekünk annak bizonyosságát, hogy bármennyire nehéz is legyen életünk, s bármily nagyok legyenek fájdalmaink, Isten, a Teremtőnk karjaiban tart minket, támogat és elkísér végtelen és hűséges szeretetével.

Magyar Kurír
Előző cikkKateri Tekakwitha, az első indián női szent
Következő cikkA teremtés másképpen…