Szent László-búcsú a Szent László-évben. Győrből 450 év után hozták el a szent király fejereklyéjét, megszólították a lovagkirály emlékét őrző népeket, horvát, lengyel, szlovák közösségek érkeztek a jubileumot ünnepelni. Május 14-én Erdő Péter bíboros mutatta be a búcsú szentmiséjét Nagyváradon.
A Szent László-évet a lovagkirály trónra lépésének 940., és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából tartjuk. Ennek jeles eseménye volt május 14-én a nagyváradi Szent László búcsú, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye zarándoknapja, melyre nagy sokaság gyűlt össze. A Szent László alapította püspöki székhelyen: ünneplő csoportok érkeztek Erdélyből, Magyarországról, Horvátországból, Lengyelországból, Kárpátaljáról és Szlovákiából, lelkipásztoraik kíséretében számos plébániai közösség jött el, Gyomaendrődről gyalogosan érkeztek a zarándokok.
Több mint négy és fél évszázad távollét után a nagyváradi székesegyházba érkezett Szent László Győrben őrzött fejereklyéje, ahol a főoltár előtt, a nagyváradi hermával együtt állították fel. A szertartás az ereklye elé vonuló zarándokcsoportok énekelve, imádkozva haladó tiszteletadásával kezdődött.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt. Koncelebrált Miguel Maury Buendía érsek, Románia pápai nunciusa és több magyarországi főpásztor; Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, itthoni és külhoni püspökök, köztük Majnek Antal kárpátaljai püspök és Orosch János nagyszombati érsek, görögkatolikus főpásztorok és a romániai katolikus egyház főpásztorai, köztük Ioan Robu bukaresti érsek. Megjelentek a testvéregyházak képviselői, valamint a romániai és magyarországi közélet szereplői.
Böcskei László nagyváradi megyéspüspök köszöntötte az ünneplőket, a bukaresti nuncius Pietro Parolin vatikáni államtitkárnak Ferenc pápa üzenetét közvetítő levelét olvasta fel.
A szentmise végén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntőjében Szent Lászlót mint a kereszténység, az európaiság, magyarság egységének szimbólumát méltatta. A magyarság „Lászlóban lett kereszténnyé és szentté” – idézte Prohászka Ottokár püspököt. Hangsúlyozta, hogy a lovagkirály alakjában mind a hősiesség, mind a keresztény életszentség meghatározó vonás.
Böcskei László püspök buzdító szavakkal zárta a szertartást. „A határátkelőnél fogadtam a Győrből érkező ereklyét. A hátam mögött Várad, még a tegnapi óriási esőzés felhő szürkeségében, felettünk viszont ragyogó napsütés a kék égen. S ahogy hoztuk Várad felé a becses kincset, úgy világosodott ki az ég előttünk” – mondta el, személyes élményét beleszőve, azt az aggodalmat, ami előző nap töltötte el az órákig tartó felhőszakadás miatt, féltve az ünnepi körmenetet. „Szavakba nem lehet foglalni, mit érzek, hogy több mint 450 év után ismét Nagyváradon van Szent László ereklyéje.”
A körmenet a jubileum alkalmából meghosszabbított útvonalat járt be. A székesegyházból a két ereklyét – a nagyváradi Szent László hermát és a győri koponyaereklyét – a menet az első, Szent László alapította székesegyház helyére, a mai vártemplomba vitte, áthaladva Nagyvárad belvárosán. A várban található a lovagkirály sírja.
A vártemplomba érkezve hálaadásul elénekelték a Te Deumot. Az ünneplőket itt Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke köszöntötte. „Lelkiismereti kötelességünk volt elhozni az ereklyét – mondta a megyés főpásztor. – Most egykori földi valója egy részében is jelen van köztünk a szent király. Feltekinthettünk rá a menetben, erőt, bátorítást merítve jelenlétéből.”
Veres András felidézte, hogy egykor a csatákban is így hordozták a lovagkirályt, és „ajkukon Szent László nevével” fohászkodtak a küzdelemben. Veres András azt hangsúlyozta, mennyire szükségünk van ma is példájára és közbenjárására. „Érintse meg szívünket példája – a hit, az alázat, a hősiesség.” Az alázat, hogy a királyi méltóságot szolgálatnak tekintette, hit és életszentség, hogy szentként tudta tisztelni Szent István királyt, aki nagyapját, Vazult megvakíttatta. Ezek az erények tették őt a Nyugat oltalmazójává, és ezek segítették, hogy megőrizze országát. „Legyen ma is példakép és közbenjáró számunkra. Ezért imádkozzunk” – buzdított Veres András püspök.
A hálaadást Böcskei László zárta: „A mai ünnep a hit és az összefogás jele. Gyökereink vannak, amiből jövőnk fakad. Ezt üzeni Szent László.”
A Magyar Kurír híradása alapján