Imaoldal

63

Isten elrejtőzik a világban, a világ valóságában, itt van valahol a közelünkben. Nem kell másutt keresnünk, a messzi égen, a csillagokban, vagy a távoli jövőben. Itt él mellettünk, egészen közel, a sebeinkben.

Jean Vanier

“Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.”

Blaise Pascal

“Én népem, ó, én népem, mit vétettem néked? Mivel bántottalak, hogy így magamra hagytál?… Felelj!…” Talán, mert néked adtam az egész földkerekség minden gazdagságát: aranyló búzamezőit, fürtöktől terhes szőlőhegyeit, szenét, kőolaját, csodás atomtitkait? Mindezt a jót önzőn összeharácsolod, ahelyett, hogy megosztanád másokkal is; háborús célokra fordítod, tönkreteszed, elfecséreled…

Talán, mert erőt és életet adtam? S te minden erődet arra fordítod, hogy életekre törj, hogy a gyöngét és a kisebbet üldözőbe vedd…

Talán, mert megajándékoztalak a nyelv csodás adományával, amely lehetővé teszi, hogy érintkezésbe, közelebbi kapcsolatba kerülhess másokkal is? S ezt az ajándékot is hazugságra használod, s arra, hogy szíved belső titkait még jobban elrejthesd…

Talán, mert én, a Teremtő, egyszerű, kérges kezű ács alakjában (is) eljöttem az emberek közé? És ti átszegeztétek kezeimet, és durva keresztre feszítettétek. Talán, mert szerető anyául szépséges szép asszonyt adtam nektek? És ti nem hallgattatok a szavára. Megvetitek, kigúnyoljátok…

Talán, mert halálom küszöbén végrendeletként hagytam rátok tanításomat, hogy végre igazán szeressék egymást az emberek? De ti nem hallgattok a szómra, befogjátok a fületeket, s még azon csodálkoztok, hogy így minden balul sikerül, romlik, egyre rosszabb lesz… “Felelj, ó, én népem, mivel bántottalak? Mit vétettem ellened?…”

Jacques Loew OP: Beszélgetések,
Opus Mystici Corporis Verlag, 1975. Pázmány Péter

Uram, íme itt állok előtted…

Uram, íme itt állok előtted szegényen és ruhátlanul,
kegyelemért könyörögve és irgalomért esedezve.
Táplálj engem, éhező koldusodat, gyullaszd föl jéghideg
szívemet végtelen szerelmed tüzével, világosítsd
meg vakságomat jelenléted ragyogó fényével.

Kempis Tamás: Krisztus követése IV,16.

Az Istenhez közeledés olyan, mint egy nyitott seb, amelynek begyógyulásáért az ember mindent megtesz. Még mielőtt felfedezné az Igazságot, meg kell éreznie, mi a kétségbeesés és kételkedés.

      Nazianzi Szt. Gergely

Lévi Máté imája

Uram!
Sokszor belegondolok abba,
miért is hívtál éppen engem.
A pénz rabja voltam.
Megkötözött.
Most már tudom,
hogy a hirtelenségnek és a meglepetésnek
erejével hívsz.
Köszönöm, hogy bátorságot adtál,
hogy bűneim ellenére megérthettem:
úgy kell követnem téged, ahogy vagyok,
s te majd átalakítasz engem.
Te a vámost választottad.
Azt, aki vagyok,
s nem azt, aki lehetnék,
vagy akinek lennem kellene.
Tudom, hogy gyengeségeim megmaradnak,
tudom, hogy a pénz kísértése tovább él
bennem,
de vágyom arra,
hogy a beléd vetett bizalmam
felülmúlja bűneimet.
Minden erőmmel azon leszek,
hogy hívásodat napról napra meghalljam
szívemben,
és a te erőddel, a közeledben,
az általad élő közösségben
válaszoljak rá.
Ámen.

Fohász

Egy pillanatot kérek, csak Uram,
hogy úgy láthassam magam, ahogyan
Te: hadd legyek szánalmas, ostoba,
szememben lássam a korlátokat,
miket adtál nekem, minden suta
szavamat; leplezd le vágyaimat,
mert velük hazug vagyok, nélkülük
halott; engedj egy kicsit egyedül –
most az egyszer ne Te légy: Mi legyünk
a teljesség, sok ember elmerült
öröme-bánata, szent akarat,
az erők nyugalmas vize: magam

         Harcos Gergely