István a király Kárpátalján – ahogy én látam

29

Néhány hónapos, majd egyhetes intenzív felkészülés előzte meg a Szentendrei Ferences Gimnázium diákjainak Szörényi-Bródy: István, a király c. rockoperájának előadását Beregszászon.

Feltételezhetően a lapolvasók többsége látta az előadást, ezért én inkább a kulisszatitkok mögé engedek betekintést, s az előadás sikerének lelki hátterét szeretném bemutatni.

Azok közé tartozónak vallom magam, aki a sok problémamegoldó közül az előadás bölcsőjét is ringathatta: segítségnyújtás a helyszínválasztásban, illetékesek felkeresése és engedélyek megszerzése, a szállás biztosítása 150 fő számára stb. Közben sokszor megcsodáltam a szentendrei szervezők kitartását, összetartását, együttműködését, önzetlenségét, szervezőmunkájuk begyakorlottságát. Ugyanakkor a beregszásziak segítőkészségére is szükség volt, hogy az “apróbb” dolgok is helyükre kerüljenek. Például sikerült szerezni kölcsön egy koporsót, az előadás idejére antik bútor trónszéket, s akadt olyan család a közelben, akitől naponta 1-2 száz liternyi ivóvizet lehetett vételezni stb. Volt olyan jelenet, amikor egyszerre 100-120 szereplő mozgott, táncolt a színpadon, és félő volt, hogy leszakad a padló. Így hát egy előőrs az előadást megelőzően biztonsági okokból lepadlózta az Amfiteátrum teljes színpadát. A technikai felszerelés áthozatalában a máltaiak, a nézőtér és a padok helyreállításában a cserkészek segítettek. A társulat tábori konyhában főzött, a szereplő diákok a Kossuth Lajos Középiskolában kaptak szállást, s az uszoda zuhanyozóit látogathatták. A szervezők és a háttérszemélyzet a Sinkovits Imre Cserkész- és Közösségi Házban kapott elhelyezést. A nagy meleget zokszó nélkül viselték a gimnazisták, ők missziós feladatnak tekintették a rockopera bemutatását külhonban: az előadással az épülő ráti árvaházat támogatták. Nem közömbös, hogy a rendező vezetésével a próbák előtt bibliai szakaszról elmélkedtek a szereplők és az egyes napszakokban is imádkoztak. Mindannyiunk számára követendő példa egy nagy vállalkozás előtt…

Szűcs Balázs atya, szentendrei káplán a következő szavakkal nyitotta meg az előadást: “Az ember hivatása, hogy hitet és reményt sugározzon környezetébe. Mi, a szentendrei egyházközség fiataljai erről szeretnénk tanúságot tenni a mai estén, és megerősíteni a határainkon túl élő testvéreinket: hogyha egy közös cél érdekében együtt küzdenek és áldozatot vállalnak, akkor a nemzetiségek feletti, pártok feletti egységet tudják megvalósítani.” Ez így is történt: a szívünk megtelt szeretettel, a Himnusz és a Boldogasszony anyánk éneklése közben megtapasztaltuk, miért jó magyarnak és kereszténynek lenni.

Az előadás kiválóan sikerült, a közönség vastapssal hálálta meg a bemutatót. Amikor minden elcsendesedett, s a nézők közül is alig maradtak, Szakács Áron rendező így summázta a sikert: “Nem szeretnék senkit sem kiemelni vagy elmarasztalni. Az előadáshoz mindenki hozzátette a maga talentumát és az így lett kerek”

A bemutató utáni napokban a szereplők felkeresték Kárpátalja néhány nevezetességét, s a 150 fő úgy tért haza, hogy fogalma lett Kárpátaljáról, Beregszász már nem csupán betűhalmaz lesz számukra a térképen, hanem élő közönséget, embereket, élő arcokat, barátságokat, érzelmeket tudnak majd kötni a városhoz.

Bárdos István
Beregszász

    Szent István, államalapító királyunk 969-ben vagy 970-ben született. Eredeti neve Vajk, a keresztségben a passaui egyházmegye védőszentje után kapta az István nevet. Géza fejedelem és Sarolt (az erdélyi Gyula leánya) fia. 997-1000/01-ig fejedelem, majd 1038-ban bekövetkezett haláláig magyar király. A II. Szilveszter pápa által küldött koronával királlyá kenték fel, ezzel Magyarországot a nyugati kereszténységhez csatlakoztatta. Jelentős állam- és egyházszervezet- építőként maga is komolyan törekedett az életszentségre.