Konfliktuskezelés felsőfokon

69

avagy: megtaláljuk-e a lényeget a sok ürügy között…

2006. május 19-21-ig Nagydobronyban az Irgalmas Szamaritánus Református Egészségügyi Gyermekotthon biztosított csodálatos körülményeket és rendkívül szeretetteljes vendéglátást annak a konferenciának, melynek keretében egészen új módját ismerhettük meg a mindannyiunk életét – valószínűleg – szép számmal tarkító konfliktusok kezelésének. Tettük mindezt dr. Buza Domonkos pszichológus és dr. Lajkó Károly pszichiáter vezetésével, akiknek ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni, hogy megosztották velünk tapasztalataikat, sokéves kutatásaik eredményeit.

Miről is volt tehát szó e napok alatt? Még mindig igaz a régi mondás: senki sem sziget. Emberek közt, emberektől körülvéve élünk mindnyájan (még a remeték is közösséget alkotnak!), és mindennapjaink egymással való “közlekedése” során bizony nem is egyszer kerülünk olyan helyzetbe, amit a másik emberrel szembeni feszültség, indulat, nehézség jellemez, melyet elterjedt nevén konfliktushelyzetnek nevezünk, s melyet átélni – valljuk be – cseppet sem kellemes.

Mi is a konfliktus? Találkozásunk elején erre a kérdésre próbálta mindenki megadni a maga válaszát, s ezek a válaszok legalább olyan sokszínűek voltak, mint maga a konfliktus szó eredete. Tanulságos ugyanis megfigyelni, hogy a latin confligo ige, melyből e főnév származik, egyszerre jelenti az összecsapást és a kiegyezést. Éppen az domborodott ki leginkább a két és fél nap végére, hogy a konfliktushelyzet tulajdonképpen termőtalaja lehet egy sokkal mélyebb, igazabb, őszintébb emberi kapcsolatnak.

Mi lehet az ide vezető út? Dr. Lajkó Károly ismertetett meg bennünket egy módszerrel, melynek a szaktudomány az “ürügy-lényeg módszer” nevet adta, és melynek legfontosabb jellemzője az, hogy az egyes helyzetekben mindig az emberek egymáshoz való viszonyát, tehát magát a kapcsolatot helyezi előtérbe, és nem a konfliktust – látszólag – kiváltó, aktuális problémát. Erre egy egészen egyszerű példa: ha Pistike – belekiabálva az órába – megkérdezi a tanító nénit, hogy hány óra van, akkor biztos, hogy nem az adott időpont iránt érdeklődik, hanem kifejezi, mennyire szeretné már, ha vége lenne az órának. Ez a tanító néninek okozhat nehézséget (konfliktust), és Pistikét mindenképpen a lényegi szinten jó megközelítenie (segíteni, hogy kibírja az órát), és nem az ürügy-szinten (megmondani, mennyi az idő). Ilyen és ennél sokkal súlyosabb helyzetekre is vonatkozik találkozónk másik érdekes tanulsága: az egyes viselkedések begyakorolhatók. Érdekes volt arról hallani, hogy nem szükséges egyfajta érzelmet (harag, félelem, stb.) mindig ugyanolyan viselkedéssel társítani: gyakorolható pl., hogy a haragot ne kísérje látható ingerültség, mert így a lényeg-szintű megközelítés nehézzé válik. Igen érdekesek és tanulságosak voltak “helyzetjátékaink”, melyek során ezt a módszert gyakorolva próbálhattuk megoldani az előhozott konfliktushelyzetet.

Volt alkalom az előadókkal való személyes beszélgetésre is, és közös eszmecserére, melynek során mindnyájan gazdagodhattunk a többiek példái, tapasztalatai által. Nagyon érdekessé tette az egész folyamatot az is, hogy a jelenlévő csoport minden tagja keresztény alapokon állt, s a viselkedés- lélek-vallás viszonya is.

Ezúton is hálásan köszönjük a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványnak és a Szent Márton Egyházmegyei Karitásznak, hogy lehetővé tették számunkra a részvételt ezen a konferencián, mivel az itt tanultak nagyban munkálni fogják mindnyájunk kiegyensúlyozottabb és – reméljük – konfliktusmentesebb hétköznapjait.

Mindenkit bátorítani tudok, ismerkedjen meg részletesebben is ezzel a módszerrel, és más érdekes jelenségekkel mindennapi életünkből. Teheti ezt dr. Lajkó Károly könyveiből:

1. A stressz-csökkentő viselkedés – vezérfonál konfliktusaink rendezéséhez

2. Viselkedésünk és lelki egyensúlyunk

Tabita nővér