Mese – Arc az ablakban

55

Orsika unatkozott. Szülei bevásárolni mentek. Senki sem volt, akivel beszélgethetett volna. A tévében a gyermekműsort unalmasnak találta. Levélíráshoz sem volt semmi kedve. Mit tegyen hát?

Hirtelen jó ötlete támadt. Egy lendülettel leugrott a heverőről.

– Feldíszítem a karácsonyfát – mondta félhangosan, csak úgy magának. – Édesanya úgyis panaszkodik mindig, hogy egyedül kell csinálnia mindent.

Kint, az ebédlőben már állt a fenyőfa. Szüleivel együtt nézték ki a karácsonyi vásárban, csaknem a mennyezetig ért, és tűleveleinek illata betöltötte a levegőt. Az asztalon ott sorakoztak az édesanyja által előkészített díszek: ezüstszálak, aranyszárnyú fehér angyalkák, ezüstfóliából készült csillagok és két doboz áttetsző kis üveggömb, tarka karácsonyi mintákkal. Gyertyát is vettek eleget. Orsika ábrándozva csíptette fel a gyertya tart ókat a fenyőágakra, s közben karácsonyi dalokat dudorászott. Egymás után szinte maguktól jutottak eszébe. Szállt az idő.

Már csak az ezüstszálakat kellett volna a fára kötnie, amikor egy arcot pillantott meg az egyik ablak üvege mögött. Laposra nyomott orral bámult befelé. Ijedten hátrált néhány lépést. Csak aztán vette észre, hogy egy nála alig idősebb kislány áll odakint. Talán koldulni akar? Orsika körülnézett. Mit adjon a kislánynak? Almát? Csokoládét? Felkapott egy piros képű almát, az ablakhoz lépett és kinyitotta. De a kislány a fejét rázva utasította vissza.

– Nem, nem, köszönöm – mondta. – Csak néztelek. Olyan sok szép dísz van a karácsonyfátokon.

– Nálatok nincsen? – kérdezte csodálkozva Orsika.

A kislány zavartan nevetett. – Összevesztek a szüleim – felelte. – És akkor édesanyám mindet bedobta a szemétledobóba.

Orsika nem is tudta, mit mondjon erre. Egy feldíszítetlen szobában karácsonyozni milyen szomorú lehet.

A kislány is hallgatott.

– Engem Borbálának hívnak – mondta végül. – Talán találkozunk még.

Borbála! Erről a névről Orsikának eszébe jutott valami.

– Várj! – kiáltott föl. – Mindjárt jövök!

Borbála meglepetten várta.

– Nézd csak, Borbála-napi ágak – mondta Orsika, és egy váza virágzó cseresznyeágat vitt az ablakhoz. – Kérsz belőlük? Borbála nem felelt.

Levágod a virágokat, és a karácsonyfa ágaira kötöd – javasolta Orsika. – Van ajándékkötöző szalagod?

Borbála szeme felragyogott.

-Adsz nekem néhányat’ Orsika bólintott.

-Nekünk egy ág is elég lesz.

Borbála óvatosan, de sugárzó arccal szorította magához az ágakat.

– Hát mégiscsak lesz igazi karácsonyunk – mondta Boldogan mosolyogva nézett egymásra a két kislány.

-Eljössz még? – kérdezte Orsika.

-Holnap eljövök – ígérte Borbála. Integettek egymásnak, amíg csak láthatták egymást a szállongó hópelyheken át.