Művészettörténet

73

Stefan Lochner, a kölni dóm művésze

A németalföldi festészet egész Európára kihatott. Különösen erős befolyást a XV. századi német festészetre gyakorolt, melynek legfontosabb központja ez időben Köln volt. Az 1400-as évek első felének ottani vezető mestere, aki stílusával az egész utána következő fél századot meghatározta, Stefan Lochner volt.

Művészetében már világosan mutatkoznak a flamand festészet nyomai, de ezeken keresztül is határozottan érvényesül saját lírai egyénisége, az a kedves érzelmesség, amely a kölni késő gótikus festészetre annyira jellemző. Legérettebb munkája a kölni dóm részére készült szárnyas oltár. Csukott tábláin az Angyali üdvözlet jelenetében Gábriel arkangyal a látomás lenyűgöző s mégis halk hangulatában térdel a csodálatos finomsággal és páratlan gazdagságú színezéssel megfestett Mária előtt. A mögöttük ékeskedő keleti mintájú függöny még inkább kiemeli gyöngéden megmintázott alakjukat, mintegy zenei kíséretet nyújtva számukra. Az angyal üdvözlésére Mária nem szól, csupán csendben felemelt keze, arcának boldog mosolya jelzi alázatos beleegyezését.

A dóm oltára a középső tábláján ábrázolt jelenetről kapta a Királyok imádása nevet. A trónra helyezett Máriát a három mágus és kísérete veszi közre. A jelenetben a XV. század pazar ruhái, aranytól, drágakőtől ékes, s az akkori kor hagyományainak megfelelő zászlói, fegyverei, viseletei vannak összesűrítve. A táblaképen a jelenetek aranyozott mérművek alatt játszódnak. Mária és Fia felett angyalok szárnyalnak. Az előtérben meleg szeretettel megfestett virágszőnyegen elefántcsont doboz fekszik, máshol szarvasbogár mászik esetlen mozgásával. S mindez csillog a festő ecsete nyomán.

Az oltár két szárnyán a város két védőszentjét, Orsolyát és Gereont veszi körül népes kíséret. Orsolya, a brit királylány, a kölni herceg jegyese, akit a Kölnt megszálló hunok nyilaznak le társaival együtt, itt már a vértanúság koronájával jelenik meg a tisztaságukért szintén vértanúhalált halt társnői kíséretében. Szent Gereon és követői szintén Kölnben haltak mártírhalált a Diocletián- keresztényüldözés korában. A szent ruháján, illetve kezében tartott lándzsáján nyilván ezért jelenik meg a kereszt jele. A kölni oltárt Dürer is megcsodálta. Amikor Németalföldre utazott 1520-ban, előbb három, majd két ezüstdénárt fizetett “hogy felnyissák a táblát, melyet a kölni István mester készített”.

Lochner valóságos északi Fra Angelico. A Szűz Mária a lugasban, körülötte angyalkákkal, akik zenélnek, virágot szórnak és a kis Jézust gyümölccsel kínálják, nemcsak bájos kép, de tanúskodik a mester érett tudásáról: Mária és a gyeppad, amelyen ül, a térben van. A festmény alakjai sem olyan laposak már, mint az oltárkép, a háttér ugyan még mindig arany, de a színhely már valószerű. A kép két felső sarkában lévő angyalkák úgy tartják az aranyszín, rózsalugast ábrázoló függönyt, mintha csak keretre lenne akasztva. A 19. század művészettörténészeit, de néha a mai nézőt is teljesen megigézi az egyszerű áhítat és a naivitás bája, amely Lochner műveiből árad.

Riskó Marianna