Tudjuk-e azt, hogy miért is haragszunk?

55

IV. A szeretetteljes konfrontáció
A szeretetteljes konfrontáció haragunk kezelésének egyik biztos útja.

Szent Pál – a Galatákhoz írt levélben – azt írja: „Ha valakit botláson értek, intsétek meg a szelídség szellemében.” Amikor haragszunk, ez gyakran azért van, mert embertársunk olyat tett, amivel megbántott bennünket. Vagyis a viselkedése zavart keltett bennünk. Ilyenkor ritkán jut eszünkbe a szeretetteljes konfrontáció; ez azért is van így, mert nagyon sok ember számára ismeretlen, hogy a haragunkat ilyen formában is lehet kezelni. Annál több tapasztalatuk van a haragos indulatok eluralkodásával vagy elfojtásával kapcsolatban. Csakhogy az ilyen viselkedés mindig káros. A békülés érdekében jó megtanulni és vállalnunk kell a szeretetteljes konfrontációt.

A szeretetteljes konfrontáció lépései, amelyekre figyelnünk kell:

1. Keressünk alkalmat, megfelelő helyet a beszélgetésre. A következő mondattal érdemes kezdeni: „Van valami, ami bánt engem, és szeretném ezt most megbeszélni veled.”

2. Mondjuk el a történteket röviden, és fogalmazzuk meg, miért is haragszunk.

3. Ez után adjunk lehetőséget a másik félnek, hogy adjon magyarázatot arra, amit tett vagy mondott, vagy tisztázza az esetleges félreértéseket. Most arra törekedjünk, hogy hallgassunk, és ne vágjunk a szavába. Kerüljük a vitatkozást, ezt viszont a hallgatással tudjuk elérni.

4. A beszélgetés során az is kiderülhet, hogy tévesen ítéltük meg a helyzetet, és a másik szavai és tettei mögött egészen más indítékok húzódtak meg, mint amit mi gondoltunk. Ha a másik fél beismeri, hogy meggondolatlanul és bántóan viselkedett, bocsássunk meg neki.

A félreértések tisztázása és a megbocsátás lehetővé teszi, hogy a kapcsolat zavartalanul folytatódjon tovább. A szeretetteljes konfrontálás hasznosságát szépen igazolja a következő kis történet.

Kati és Péter, azon túl, hogy testvérek, gyerekkortól kezdve nagyon jó barátok is voltak. Kati büszke volt bátyjára, mert okos és ügyes fiú volt, és mindig hallgattak a szavára a fiúk és a leányok egyaránt.
Kati szép, szelíd és mindig vidám természete Pétert is örömmel töltötte el, ő is felnézett a húgára. Sokat beszélgettek egymással, igazi jó gyerekek voltak a főiskola befejezéséig és Kati házasságkötéséig, amely a 90-es évek elején volt. Ez idő tájt Péter a barátaival egy vállalkozásba kezdett, majd rövidesen ő is megnősült. Az elején még úgy tűnt, minden rendben van, bár ritkábban találkoztak, de a kapcsolatuk továbbra is jó volt. Megbeszélték gondjaikat, problémáikat ezután is. Péter vállalkozásai egyre nehezebben mentek, és anyagi problémái adódtak. Kati egy nagyobb összeggel kisegítette testvérét, és megegyeztek abban, hogy Péter egy év múlva a kapott összeget kamat nélkül visszaadja. Mire letelt az egy év, Péter teljes csődbe jutott, és a kölcsön kapott pénz is „elúszott”. Péternek nagy nehezen sikerült egy állást találni, és megbeszélték Katival, hogy a kölcsön
kapott pénzt öt éven belül visszafizeti. Csakhogy Péter minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, nem sikerült a pénzt összespórolni, ahogyan ő tervezte. Kati ez alatt az idő alatt türelmesen várt, de egyre jobban haragudott Péterre.

Katinak időközben szüksége lett volna a pénzre, és beszélt is erről Péterrel. Ez a beszélgetés azonban nagyon szűkszavúra sikeredett, és azzal zárult, hogy ha Péternek meglenne ez a pénzösszeg, visszaadná, de nincs meg, ám amint módjában áll, azonnal megadja. Kati sokat imádkozott Péterért és kapcsolatukért, és a következőkre jutott egy pappal való beszélgetés után: „Minél jobban ragaszkodom a pénzemhez, annál nagyobb haragot érzek Péter iránt, és nagyon dühös vagyok rá, nem akarom, hogy ez így legyen. Ezért beszélek vele.” Azt mondta Péternek: „Nézd, testvérek vagyunk, és évek óta te vagy a legjobb barátom is, akivel sok mindent meg tudtam beszélni, nem akarom, hogy a kölcsön tönkretegyen mindent. Ha bármikor is vissza tudod fizetni a pénzt, örülni fogok neki, de nem követelem többé.” Ezután Péter sok mindenről beszélt, ami az elmúlt időben vele történt, és Kati figyelemmel végighallgatta. Kapcsolatuk azóta ismét a régi. Péter nagyon hálás a testvérének nagyvonalú gesztusáért. Bizonyos esetekben az a legjobb megoldás, ha lemondunk az igazunkról. Kati vállalta a konfrontációt Péterrel, majd egy olyan megoldás mellett döntött, amely nem volt kedvező számára. Viszont megszabadult haragos érzéseitől, és helyreállt a kapcsolatuk. Péter visszanyerte Kati bizalmát, és most azon dolgozik, hogy ha részletekben is, de mielőbb törlessze a tartozást. Bizony, egy kapcsolatot egy ilyen szeretetteljes konfrontálással is meg lehet menteni.

A folytatásban keressük a választ arra, hogy mit kezdjünk az indokolatlan haragunkkal, amelyből van bőven.

Babály András