VÁRPALÁNKA – JÉZUS SZÍVE TEMPLOM

90

    Várpalánka közvetlenül a munkácsi vár alatt kialakult község. „A XVII. század végén, amikor a várat Zrínyi Ilona védelmére a lent széles árokkal övezett és palánkkal jól megerősített vár alján elterülő vízzel telt sáncok és földhányások közti szűk helyen még nem állt a rendes falu, hanem csupán néhány fából épült barakk, ezekben csak az őrségben álló katonák tanyáztak.” Egy korabeli rajz alapján 88 lakóház volt és egy kápolnaféle épület. Amikor Báthory Zsófia volt – a vár úrnője, 1672 körül a „Palánk-kapunál” 166 székely magyar tett szolgálatot. Az 1682. és 1704. évi uradalmi összeírásban ismét említik a „palánk-erődítést”, mely közelében halásztó is volt. II. Rákóczi Ferenc is megemlékezik róla a Visszaemlékezéseiben.
    A Rákóczi-féle szabadságharc alatt 1706-ban malmot és pénzverdét építettek. 1731-ben rendezték a királyi várhoz tartozó területet. A palánkai lakosság a várbeli katonai parancsnokság alatt állott, így lelkiéletüket az ott szolgáló atyák gondozták. Túlnyomóan német zsoldosok telepedtek le ezen a helyen, akik 1848-ig katonai fegyelem alatt éltek. A leszerelésük után pedig többnyire kőművesmesterséggel foglalkoztak. A vár 1855-től kezdve fegyház lett és polgári közigazgatás alá jutott. Eleinte politikai rabok, később pedig mindenféle bűnösök lettek ide elzárva. A volt katonák és családjaik ettől az időtől fogva már csak a faluban lévő kis templomba járhattak szentmisére és imádságokra. 1840-ben átépítették a kápolnát, a
    lelkipásztori teendőket a katonai lelkészek végezték. A mindenkori munkácsi plébános pedig 1879-től kezdve irányítja a közösség lelkiéletét. A régi, kicsi kápolnába alig 100 ember fért be, ezért szükség volt egy új templom építésére, melyet 1912. október 20-án szenteltek fel. A Szovjetunió kormányzata idején 1958-ban bezárták, államosították. Többek között mozinak is használták. 1991-től megszépülve, felújítva szolgálja a római katolikus közösséget Isten nagyobb dicsőségére.

Lehoczky Tivadar nyomán fr. Imre