NAGYBÖJT

A vallásukat aktívan gyakorló katolikus hívek részére nem jelent újdonságot, ha a nagyböjtről hallanak vagy olvasnak valamit, hiszen évről évre ugyanazt teszik ilyenkor, magukba szállnak, bűnbánatot tartanak, elvégzik a szentgyónást, szentmiséken vesznek részt, gyakrabban járulnak szentáldozáshoz, eljárnak a keresztúti ájtatosságra. Többet böjtölnek, imádkoznak, segítséget nyújtanak a rászorulóknak, betegeket látogatnak, és így készülnek a nagyböjti események megünneplésére.
A nagyböjti időszak gyakorlatilag egy lelki megújulás, amikor először is le kell szállnunk a lelkünk mélyére, hogy lenyesegessük magunkról az önzést, a gőgöt, felebarátaink megszólását, mások hibáinak ki-beszélését, hiúságunkat és a beképzeltséget, a hangoskodást, valamint sokféle más hibánkat, rossz szokásunkat, és főleg, a családtagjaink körében okozott lelki fájdalmakat, sértéseket, helytelen magatartást. Le kell vetnünk a régi „szennyest”, és egy buzgó szentgyónás lelkifürdője után öltöztessük lelkünket új köntösbe, majd ezután igyekezzünk felemelkedni, erényekben meggazdagodni, imádságos lelkület révén szívünkbe fogadni az Úr Jézus kegyelmeinek bőségét, szeretetét és adjuk tovább ezt embertársainknak.
Egy nagyböjti lelki megújulás velejárója az alázatosság és a szeretet aktívabb ki-árasztása, önző vágyaink leküzdése és háttérbe szorítása. Arra törekszünk, hogy imádságaink révén felismerjük a jó Isten akaratát és elsősorban azt tegyük, ami neki kedves. Minden szenvedést, önmegtagadást, a napi munkánk ellátását, az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit az Úr Jézus iránti szeretetből kell elviselnünk és gyakorolnunk minden körülmények között, elfogadva nehéz helyzetünket, betegségünket, amelyeket a Szűzanya szándékára és a bűnösök megtéréséért ajánlunk fel az Úr Jézusnak.
A megújult ember a nagyböjt idején nagyobb tisztelettel és odaadással gondol a fájdalmas Szűz Máriára, aki elkísérte Szent
Fiát a Golgotára, és végigszenvedte az Üdvözítő kínjait. Kövessük mi is a Szűzanyát erényeiben, szeretetében, a szenvedés Isten iránti szeretetből való elviselésében. Kérjük oltalmát, segítségét a kísértések elleni harcban és minden ügyünkben!
Lelkiéletünk kialakítása kizárólag az Ur Jézus tanítására épülhet, ettől nem szabad eltérni. Vallásosságunk tárgya Jézus Krisztus imádása az ő szent Igéjében és a Leg-méltóságosabb Oltáriszentségben. Őt szeretjük, általa egymást is.
Szent Péter első leveléből tudjuk, hogy ellenségünk, az ördög ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Ezt a helyzetet napjainkban különösképpen tapasztaljuk, látjuk és érezzük. A sátán – Isten engedélyével élve – századunk utolsó éveiben egyre erőteljesebben működik, és fő célja a lelkek elszakítása Istentől, az imádságtól, és ezáltal a lelkek elkárhoztatása.
Az idei nagyböjti felkészülésünk során ennek ismeretében szükséges cselekednünk: többet kell imádkoznunk, törekednünk kell az alázatosságra. Szélesebb körben kell gyakorolnunk a szeretet cselekedeteit, úgy családunkban, mint embertársaink iránt. Viseljük türelemmel szenvedéseinket, egyesítsük azokat Jézus Szent Sebeinek érdemeivel, és úgy ajánljuk fel a bűnösök megtéréséért és a Szűzanya szándékára. Vegyünk részt a hétköznapokon is a szentmisén, járuljunk gyakrabban szentáldozáshoz, időközönként tartsunk rövidebb-hosszabb szentségimádást, elmélkedjünk az Úr Jézus szenvedéseiről, haláltusájáról és dicsőséges feltámadásáról. Ne halogassuk a nagyböjti szentgyónást, célszerű azt mielőbb elvégezni, mert ki tudja, elérjük-e a holnapi napot. Egy jól végzett szentgyónás nélkülözhetetlen biztosítéka a lelki megújulásnak. Tanácsos ilyenkor életgyónást végezni, ami által valamennyi korábbi bűnünktől is megtisztulunk, és ennek következtében nagyon sok kegyelemben részesülünk, öröm és nagy lelki nyugalom tölti be az életünket.
Az egyik leghatékonyabb ima a Rózsafüzér-imádság, amit soha el ne mulasszunk. Naponta imádkozzuk a Rózsafüzért, ha tehetjük, akár többször is, közlekedés vagy séta közben, illetve a templomban. Imádkozzunk a Szentlélekhez hitünk megerősödéséért, és kérjük a hitbeli állhatatosság kegyelmét, mert csak ez segít bennünket abban, hogy igaznak fogadjuk el Isten kinyilatkoztatását, és hűek maradjunk az Úr Jézushoz. A hit útján segítsük egymást imával és áldozattal, szeretettel nyújtsunk egymásnak lelki támogatást, hogy közösen és egyre többen haladjunk az igazság ösvényén az örök boldogság felé.
Az életünket körülvevő gonoszságot csak szeretettel, türelemmel és szelídséggel tudjuk legyőzni. Ez ad erőt keresztünk türelmes hordozásához, és biztosítja számunkra az üdvözüléshez szükséges kegyelmek elnyerését. A szeretet örök! Ami ezen kívül van, az mind mulandó és elvész. Ahol önzés, gőg és önteltség van, ott hiányzik a szeretet. Az Úrjézus végtelen szeretetét ajándékozza nekünk, és azt akarja, hogy mi is megtanuljunk tiszta szívvel, önzetlenül szeretni.
Szent Lukács evangéliumából tudjuk, hogy nemcsak azokat kell szeretnünk, akik minket is szeretnek, illetve akikkel jól érezzük magunkat, hanem minden embert, a rosszakaróinkat és ellenségeinket is beleértve. Az utóbbiak esetében a bűnüket utáljuk, ne az embert.
A jó Isten akarata, hogy mindenekfelett szeressük Őt, embertársainkat pedig Érette, és az ő szent tetszése szerint. Le kell mondanunk önzésünkről, hogy képesek legyünk ezt az alázatosság által megvalósítani.
A nagyböjti időszak fájdalmas eseményeit Jézus Krisztus feltámadása és megdicsőülése követi. Krisztus feltámadása győzelem a bűn és a halál felett, így megtörte a gonosz hatalmát, ezért is központja a keresztény hitnek. E nélkül nem juthatnánk be a Mennyek Országába. Krisztus feltámadása bizonyíték a mi feltámadásunkra is. Szent Pál szavai szerint: „Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. De Krisztus feltámadt a halálból, és Krisztusban mindenki életre támad!”

T.