Mester, hol lakol? Jöjjetek, nézzétek meg!” (Jn 1,38-39)

XII. Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó, Párizs

Mintegy 85-en indultunk neki augusztus 12-én az előttünk álló majdnem 2000 kilométernek, hogy együtt ünnepelhessünk Párizsban a Szentatyával és a világ különböző részeiből odaözönlő több százezer fiatallal. Útközben Egerben és Augsburgban szálltunk meg.

Előtalálkozó

Az egész rendezvénysorozat 11 napos volt. Az első négy napot Franciaország Nancy-Toul Egyházmegyéjében töltöttük. A két busz utasai külön-külön voltak elszállásolva egy-egy esperesi kerületben. Megérkezésünk után Bayonba és Vezelizebe mindenkit családoknál szállásoltak el. A következő napon, azaz Nagyboldogasszony napján a szomszédságban lévő Sion-hegyen ünnepeltünk együtt a helyi püspökkel és mintegy 3000 fiatallal a világ 12 országából. Az ünnepi mise és az ebéd után ifjúsági fesztiválra került sor, ahol minden nemzet bemutatta saját hazáját, kultúráját. Mi magyar népdalokkal és néptáncokkal léptünk fel. A szombat délelőttöt mindenki saját vendéglátó családjával töltötte. Délután megnéztük a Haroaei kastélyt, majd a szervezők egy nancybeli látogatással leptek meg minket. Megnéztük a több évszázadra visszanyúló város nevezetességeit, majd a késő esti órákban részesei lehettünk a vendégek tiszteletére rendezett fesztiválnak és tűzijátéknak. Vasárnap mindenki a vendéglátó családdal ment templomba. Hétfőn fájó szívvel, de élményekben gazdagon búcsúztunk a vendéglátóinktól és indultunk el Sant Nikolas de Portba, ahol a zsúfolásig megtelt templomban a helyi megyéspüspök Jean-Paul Jager tartott hálaadó liturgiát. A liturgia végén mindenki kapott egy kis üvegben sót és egy mécsest annak jeleként, hogy mi vagyunk a Föld sója és a világ világossága. Áldás után elindultunk Párizs felé.

A XII. Ifjúsági Világtalálkozó

A mi csoportunk a Párizstól mintegy 40 km-re fekvő Montfermeilben volt elszállásolva, ahol Eöry István magyar származású atya vendégszeretetét élveztük. Mivel mindannyian először jártunk Párizsban, ezért mindenki számára nagy élményt jelentett a város: az Eiffel-torony, a Szajna, stb. A világ minden részéről összeözönlött fiatalok először kedden találkozhattak egymással a Mars mezőn, az Eiffel-torony tövében. A nyitószentmisét Lustiger bíboros, Párizs érseke tartotta. A szentmise végén mindenkinek lelki feltöltődést kívánt.
Szerdától péntekig minden csoportnak katekézisen kellett megjelennie Párizs különböző előre kijelölt templomaiban, ahol püspökök tartottak elmélkedést. Mi a magyarországiakkal voltunk a Sant Denis Székesegyházban. Az első elmélkedést Bálás Béla kaposvári püspök tartotta. Az elmélkedés témája „Az Úr tekintetének keresése” volt. Evangéliumi alapként Mk 10, 17-22 szolgált. Délben ünnepi szentmise volt Szent István király tiszteletére. Délután arra is volt időnk, hogy megnézhessük Párizs nevezetességeit.
A csütörtöki katekézist Márfi Gyula veszprémi érsek tartotta, s melynek témája „Jézus az Ő igéjében lakik” (Jn 1, 35-45) volt. A délutáni órákban fogadhattuk a Szentatyát a Mars mezőn. Bille érsek köszöntötte a pápát, majd bemutatta a fiatalok által képviselt nemzetek listáját. A Szentatya köszöntő szavaiban a következőket mondta: „Egész világ fiataljai, ti vagytok a világ reménye, ti, akik az erkölcsi és lelki értékekre alapozó szebb életre vágytok, Róma püspöke köszönt titeket, s azt mondja nektek: bízik bennetek és örül, hogy most veletek lehet. A pápa felelevenítette az eddigi világtalálkozók sorát: 1984 Róma, 1987 Buenos Aires, 1989 Santiago de Compostella, 1991 Czenstochova, 1993 Denver, 1995 Manila. Czenstochova óta a világtalálkozókon az egykori Szovjetunió fiataljai is részt vesznek. 1991-ben a pápa így szólt hozzájuk: „Ti vagytok azoknak a fiataloknak utódjai, akik olajfaágakat lengettek Krisztus előtt, amikor bevonult Jeruzsálembe. Ti a világ minden részének ifjai, a mai napon elismeritek Krisztust, aki a szolidaritás örömében egybehívott titeket.”
A négynapos pápalátogatás csütörtöktől vasárnapig tartott és az egyes napok lelki gondolatai és liturgikus szertartásai is a Krisztus húsvéti misztériumát megjelenítő nagyhéti szertartások rendjét követték.
Nagycsütörtök eseményéből, az Eucharisztia alapításából és a lábmosás szertartásából indult ki a pápa: „Kedves fiatalok, folytassátok az Úr cselekedetét, siessetek azok szolgálatára, akiket megaláz a nyomor, az igazságtalanság, akiktől megtagadják a jogokat. A lábmosás mutatja az igazi utat ahhoz, hogy eljussatok Hozzá és példáját követve felismerjétek Őt testvéreitekben. Az egyház számít rátok” — zárta buzdítását a pápa. Este 8 órától a Sant Martin des Champs templomban magyar virrasztást tartottak.
Pénteken reggel 9 órakor a Notre Dame-ban a Szentatya boldoggá avatta Frederik Ozanamot, a szeretet apostolát. A pénteki katekézist Gyulai Endre püspök tartotta. Este a nagypénteki események megünneplésére, a keresztút elvégzésére a 300 csoport egyidejűleg gyűlt össze Párizs különböző templomaiban. A mi plébániánkon is megrendezték a keresztutat, amely öt jelenetből állt. A Golgotán történteket jelenítettük meg. A keresztre feszítés után a színpad előtt mi is összeraktunk előre elkészített kis keresztekből egy nagyot azt jelképezve, hogy a mi mindennapi keresztjeinkkel egyesülünk Krisztus szenvedéseiben. A keresztút többi részeit a felvidékiek, a lengyelek, a libanoniak és a franciák jelenítették meg. A szeretet misztériuma volt ez.
Szombaton reggel került sor a Testvériség-lánc elnevezésű nagyszabású megmozdulásra. 300 ezer fiatal kéz a kézben 36 km hosszúságú kört alkotott Párizs legnagyobb sugárútjain. 10 óra 50 perckor az utakon másfél percre leállt a forgalom, a fiatalok leléptek a járdákról az úttestre, s közben Franciaország összes harangja megszólalt. E rendezvény után kezdődött a gyaloglás a Longchampra, ahol másnap a pápai mise volt. A mezőre nagy tömeg verődött össze. Körülbelül 1 millióan voltunk. A későesti órákban ún. éjjeli virrasztásra került sor a Szentatyával. Lustiger bíboros mutatta be azt a tíz fiatalt, akik a keresztség szentségének a felvételét kérték. A tíz fiatal a világ öt kontinenséről érkezett Párizsba és kérte Péter utódjától a keresztség szentségét. A szertartás folyamán a pápa a többi fiatalt is köszöntötte. A szertartás után mindenki meggyújtotta a mécsest, amit az előtalálkozón kapott. Gyönyörű látvány volt, amikor a több mint egymillió kis fény eggyé lett, a feltámadt Krisztus fényévé. A virrasztás után az éjszakát a világ fiataljai helyben, a szabad ég alatt töltötték.
Reggel közös imádságra került sor. Eközben egyre több párizsi lakos érkezett a színhelyre, hogy részt vegyen a pápai szentmisén. Homiliájában a Szentatya a találkozó mottójáról elmélkedett: „Mester hol lakol? A kérdés mögött az Istent kereső ember áll” — mondta a pápa. „Krisztus jelen van a kereszt fénylő jelében, az Eucharisztiában, halála és feltámadása szentségében, Krisztus népében lakik, gyökeret eresztett a föld minden népe közé .” A szentmise végén a pápa buzdította a világ fiataljait: „Ti legyetek a 2000. év apostolai, szolgáljátok az egyházat, amelynek szüksége van rátok.”
A szentmise végén elbúcsúztunk Montfermeilben a minket vendégül látó István atyától és elindultunk hazafelé. Útközben egy éjszakára megszálltunk a Sion-hegyen, a klarissza nővéreknél és egy éjszakára Göttweilben egy bencés kolostorban. Otthonainkba augusztus 27-én a korahajnali órákban érkeztünk.
Sokat tanultam a közösségben. Megtapasztaltam, hogy az Egyháznak milyen nagy szüksége van a fiatalokra, s többek között ránk…rám…rád. Azt hiszem, megerősödtem hitemben.
Most saját és társaim nevében köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik lehetővé tették utunkat. Legelőször is Papp Tihamér ferences atyának, aki fáradhatatlanul küzdött azért, hogy utunk létrejöhessen és jól érezzük magunkat. Azoknak is köszönetet kell hogy mondjunk, akik a háttérből irányítottak minket vagy legalább egy lépéssel is hozzájárultak kiutazásunkhoz.
Isten fizesse meg fáradozásaikat!

ifj. Mikulyák László, Técső