Kallixt Suszylo atya pappá szentelésének 50. évfordulója

Október 7-én Rózsafüzér Királynője ünnepén Munkácson megkezdte munkáját az ukrán római katolikus püspöki kar konferenciája. A konferencia ünnepi szentmisével kezdődött, melyen részt vett az összes püspök, valamint Ivan Szemedi atya munkácsi görög katolikus ordinárius és három bizánci szertartású pap. Antonio Franko érsek, pápai nuncius meghívására a misén jelen volt Kallixt Suszylo dominikánus atya, aki ezekben a napokban ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját.
Ezen az ünnepi szentmisén jelentette be Antonio Franko érsek Majnek Antal kinevezését a Kárpátaljai Egyházmegye élére.
Október 12-én Frigyesfalván, ahol szlovákiai dominikánus nővérek működnek, tartotta meg jubileumi aranymiséjét Kallixt Suszylo atya. Az ünnepeltet szívélyesen köszöntötték Milos Sasik atya, az Apostoli Nunciatura titkára, Zsarkovszki Péter atya Szerednyéről, Martin Kolisvosko OP atya Eperjesről, Gregor Bednár OP atya, a kijevi fővikárius küldötte, Szovinszki Vlagyimir OP atya, a munkácsi dominikánus apátja valamint a dominikánus nővérek (kiknek köszönhetően tudomásunkra jutott e jeles esemény) és a hívek.
Kallixt Suszylo atya 1921. január 1-én született Szadomirban. 23 évesen belépett a Prédikátor Testvérek Rendjébe. 1947. október 12-én pappá szentelték. Hosszú ideig novíciusok és szeminarista testvérek magisztereként működött. Már közel két éve tevékenykedik Ukrajnában, neveli a munkácsi szerzetesjelölteket, latinra és énekre tanítja őket. Magas kora ellenére naponta kerékpárra ül, és így látogatja végig a parókiákat.
Alekszander Gauke-Lugovszki OP atya, az Aquinói Sz. Tamás Katolikus Teológiai Kollégium (Kijev) rektora így emlékezik Kallixt atyára, aki nevelője volt novícius korában.
Csodálatos tanár volt. Senkire sem kényszerítette a saját nézeteit, mély érzelmű, lelkiekben gazdag ember. Nagyon sokat tanultam tőle. Mindig egyenes, kiegyensúlyozott és mosolygós volt. Harminc év alatt, amióta ismerem, egyszer sem láttam haragosnak. Lehet, hogy egyesek száraznak tartják, de ő mindig az értelemhez fordult és nem az érzelmekhez. Lelkesedésének nem volt határa. Csak azért tanult meg kerékpározni, hogy velünk – diákjaival – túrákra mehessen.
Egy ideig ő volt az egyetlen katekéta a Poznanyi Egyházmegyében, a felnőttek hitoktatásával foglalkozott, így készítette fel őket a keresztség felvételére. Sokat foglalkozott művészekkel, főleg zenészekkel. Becsülték és csodálták prédikátori tehetségét. Azt mondták róla – úgy beszél, mintha olvasna. És ez így igaz, nagyon szorgalmasan és figyelmesen készül a prédikációihoz, csodálatra méltó szónoki tehetsége és stílusa van. Köztudott róla, hogy szeret rajzolni, barkácsolni.
Néhány éve a csestochovói Sz. Anna dominikánus kolostor káplánja lett. De az ilyen „csendes” szolgálat nem egyezett az ő agilis természetével, és így Munkácsra jelentkezett szolgálatra, ahol jelenleg is működik tele optimizmussal és frissességgel. Éljen soká!