Boldog Jácinta és Ferenc nyomában

956

„Áldalak téged, Atyám – fakadt Jézus ajkáról a dicsőítés –, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek” (Jn 6,44). Az isteni terv szerint a portugáliai Fatimában 1917. május 13-án a Szűzanya „Napba öltözött Asszony”-ként jött le az égből, hogy anyai szívvel megszólítsa az Atya kiváltságos kicsinyeit. A 10 éves Lúcia de Jesus dos Santos, 9 éves unokaöccse, Francisco Marto és 7 éves unokahúga, Jacinta Marto egy kis nyájat őriztek a Fátima kisváros melletti Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen. A déli rózsafüzér-imádság után kövekből kis házat építettek (ma bazilika áll azon a helyen), amikor hirtelen sugárzó fényt láttak. Mivel villámnak vélték, elhatározták, hogy hazamennek, de mindjárt egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb. Lejjebb, egy kis tölgyfabokor felett – ahol 1918 óta a jelenés kápolnája áll – láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a napnál, és rózsafüzért tartott a kezében. Kezeiből fény áradt feléjük, amely, úgy érezték, beléjük hatol, és ők elmerülnek Istenben, mint amikor „valaki az arcát tükörben szemléli”.

A Szűzanya imádságra buzdította a gyerekeket: „Imádkozzatok, sokat imádkozzatok és ajánljatok föl áldozatokat a bűnösökért; oly sok lélek jut a pokolba, mert nincs, aki imádkozzon és áldozatot ajánljon föl értük” –, és arra kérte őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést, és június, július, szeptember és október 13-án ismét megjelent nekik a Szent Szűz. (Augusztusban 19-én történt a jelenés, mivel 13-án a gyermekeket kihallgatás miatt fogva tartották.)

A júliusi jelenés alkalmával a gyerekeknek látomásban volt részük a pokolról, amely Jácintát annyira megindította, hogy felfogva és átélve a Szűzanya fájdalmát, hősiesen áldozatul ajánlotta magát a bűnösök megmentéséért, csekélységnek érezve minden önmegtagadást és vezeklést. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. E fölajánlást XII. Piusz pápa végezte el 1942-ben, majd VI. Pál pápa 1964-ben megismételte.

A jelenések híre gyorsan terjedt, és az utolsó alkalommal, 1917. október 13-án mintegy 70 ezer ember volt jelen Cova da Iriában. Ekkor történt a híres napcsoda: a nap megnagyobbodott, forogni kezdett, majd úgy tűnt, rázuhan a földre. „Ott álltunk, lángolva abban a fényben, ami Isten, és nem égtünk el. Milyen az Isten! Nem lehet elmondani. Igen, mi ezt soha nem tudjuk elmondani” – nyilatkozta a 9 éves Francisco Marto. Az késztette a leginkább csodálatra, hogy abban a fényben maga az Isten járta át és érintette meg mindhármuk szívét. Azonban csak Franciscónak mutatkozott meg Isten „oly szomorúnak”. Egyik éjszaka édesapja hallotta, hogy szipog, és kérdezte, miért sír; a gyermek így felelt: „Jézusra gondoltam, aki annyira szomorú az ellene elkövetett bűnök miatt”. Attól fogva a kis Franciscót már csak egyetlen vágy mozgatta: hogy „megvigasztalja Jézust, és a kedvében járjon”. Életében radikálisnak mondható átalakulás történt, amely az ő életkorában gyermekeknél nem megszokott. Komoly lelkiéletre szánta el magát, annyira állandó és buzgó imádsággal, hogy valóban misztikus egységre jutott az Úrral. Betegségében, mely halálát okozta, jajszó nélkül szenvedett, és mosolyogva halt meg 1919-ben.

Jácinta szavai szerint egyik nap „a Szűzanya eljött, hogy meglátogasson minket, és mondta, hogy nagyon hamar eljön Franciscóért és elviszi az égbe. Tőlem megkérdezte, hogy akarok-e még több bűnöst megtéríteni. Mondtam neki, hogy igen.” Egy évvel később, 1920-ban, hosszú és fájdalommal járó betegség után Jácinta is meghalt.

A jelenések során a Szűzanya titkokat bízott a pásztorgyerekekre. Lúcia, aki 1921-ben belépett a Dorottya Nővérek rendjébe, majd 1948-ban a coimbrai kármelita kolostorba, sokáig nem beszélt ezekről, de az 1940-es években püspöke utasítására leírta a titkokat. Mára mindhárom titok ismert.

A 11, ill. 10 éves korában elhunyt Ferenc és Jácinta boldoggá avatási eljárása 1952-ben kezdődött meg. II. János Pál pápa 1989. május 13-án tiszteletreméltónak nyilvánította őket, és 2000. május 13-án Fatimában a boldogok közé emelte őket. A Szűzanya kérésének eleget téve II. János Pál pápa 1984-ben felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének az emberiséget.

A két portugál gyermek a katolikus egyház két legfiatalabb boldogja, akik anélkül jutottak el az életszentségre, hogy vértanúságot szenvedtek volna. A két testvér üldözést, sőt börtönt is szenvedett, amellyel rá akarták venni őket, hogy fedjék fel azt a titkot, amelyet a Szűzanya rájuk bízott a jelenések során. A gyermekek szentként haltak meg, szenvedéseiket és halálukat a világ bűneinek megváltásáért ajánlották fel.

Ferenc pápa idén, május 12-13-ai fatimai látogatása során, a jelenések 100. évfordulóján szentté avatja Boldog Marto Franciscót és Jácintát, a gyermek látnokokat, akik a 2005-ben elhunyt Lúcia nővérrel együtt tanúi voltak a Szűzanya jelenéseinek.

Összeállította: Riskó Marianna

Előző cikkAz utolsó nap nem a nagypéntek, hanem a Húsvét. Elmélkedés a szent háromnap szertartásairól
Következő cikkFatimai Szűz Mária-szobor megkoronázása Sislócon