Missziós szolgálatban Kárpátalján – Interjú Hernádi Lehel atyával

Hernádi Balázs Lehel 1977-ben született Pakson. Gyermekkorát Györkönyben töltötte, ott végezte el az általános iskolát. A paksi gimnáziumban szerezte meg az érettségit, majd kis szünet után a szegedi egyetemen folytatta tanulmányait történelem szakon. 2005- ben jelentkezett a pécsi szemináriumba, majd 2009-ben a ferences rendbe. 2017. június 17-én szentelték pappá. Jelenleg Kárpátalján szolgál.

– Miként és mikor született meg Önben a papi és szerzetesi hivatás?
– Már nagyon korán jelentkezett: 12-13 éves koromban, amikor már valamennyire fel is tudtam fogni a hívást. Ekkor kezdtem el ministrálni kis falunk kápolnájában. Később a hivatás gondolata háttérbe szorult. Kamaszkoromban ugyanolyan életet éltem, mint falubeli társaim, néha bele is ragadtam az éjszakai életbe. Hivatásom azonban végig elkísért: sokszor felszínre jött, aztán elaludt bennem. A szentmisére járást és a gyónást nem hagytam abba.
Végül a végső döntést csak huszonnyolc évesen hoztam meg. Egyetemista voltam Szegeden, amikor olyan lányokkal ismerkedtem meg a kollégiumban, akik naponta jártak szentmisére. Néhányszor elkísértem őket, majd egyre gyakrabban tértem be a templomba. Rendszeressé vált az életemben a napi szentmisehallgatás, de már nem a lányok miatt. Egyre erősebben éreztem a Jóisten hívását.

– Mikor jelentkezett a szemináriumba?
– 2005-ben jelentkeztem a pécsi papnevelő intézetbe, ahova Mayer Mihály püspök fel is vett.

– Mikor gondolt először a szerzetesi életre?
– A papi hivatás megjelenésével a missziós szolgálat is érdekelni kezdett. Ezt el is mondtam a szeminárium lelki vezetőjének, akinek öccse járt Peruban a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái mozgalom keretében. Bemutatott minket egymásnak, beszélgettünk, s úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom. Elöljárómtól is engedélyt kaptam, hogy egy évet Peruban tölthessek. A misszióban lehetőségem volt megismerni a kolostori életet, ott erősödött meg bennem a gondolat, hogy valamelyik szerzetesrendhez csatlakozzak.
Sajnos a teljes évet nem töltöttem kint, mivel egészségem megromlott. Úgynevezett hegyi betegségben szenvedtem, hiszen 3400 méterrel voltunk a tengerszint felett. Hazamentem, de már útközben a repülőn tudtam, hogy a ferencesekhez csatlakozom.

– Miért a ferencesekhez?
– Szent Ferencet tiszteltem a legjobban, őrá tudtam úgy tekinteni, mint példaképemre.

– A missziós szolgálat utáni vágya abban az időszakban már csökkent?
– Lemondtam róla, mivel azt hittem, nem vagyok képes rá. Közben azonban a vágy még mindig ott élt bennem. Ezt jeleztem is elöljárómnak. Elfogadta ezt az irányultságomat. Gyakorlati évemben kijöhettem Kárpátaljára, s később újra Peruban tölthettem néhány hónapot.

– A hegyi betegséggel hogy állt ekkor?
– Egyrészt már nem olyan magas hegyvidéken töltöttem el ezt az időt. Másrészt pedig egy orvos ismerősöm tanácsára megműttettem az orrsövényemet, hogy több oxigénhez juthassak. Ennek köszönhetően elmúlt a hegyi betegségem is. Most, ha úgy adódna, akkor már az Andokban is tudnék szolgálni. Terveim között szerepel, hogy kárpátaljai lelkipásztori szolgálatom után még visszamegyek Dél-Amerikába.

– Miért szeretne olyan távoli országban szolgálni missziósként, hiszen közelebb, akár saját országában is sok az „aratnivaló”?
– Az ember szívébe a Jóisten ülteti ezt a vágyat. És ez már kétezer éve így működik. Ha nem lennének misszionáriusok, akik távoli országokba is elmennek hirdetni az örömhírt, akkor talán még ma is csak Jeruzsálemben élnének keresztények.

– Most éppen Kárpátaljára, Nagyszőlősre helyezte az elöljárója. Hogyan érzi magát vidékünkön?
– Nagyon jól érzem itt magam. Nem úgy tekintek erre a vidékre, mintha idegenben lennék, hanem mint hazám egy részére. Itthon érzem magam. Olyan településeken szolgálok, ahol nincs is szükségem az ukrán nyelv ismeretére.

– Milyen feladatokat lát el a Munkácsi Egyházmegyében?
– Tiszaújlakon, Fancsikán, Nevetlenfaluban, Csepében, Feketeardóban vagyok kisegítő lelkész. Ez ideális egy újmisés számára, hiszen nincs még rajtam túl nagy felelősség.

Az interjút készítette: Bundáné Fehér Rita