A baba

210

Mikor megtudtuk, hogy kisbabát várunk, nagyon megörültünk neki. Úgy házasodtunk össze, hogy sok gyermeket szeretnénk, és várakozásunk, úgy tűnt, gyorsan beteljesedik. Röviddel ezután azonban világossá vált, hogy a kisbaba veszélyeztetett. Sokat imádkoztunk érte, és életstílusunkat is megváltoztattuk. Már egy hónapja feküdtem, amikor kiderült, hogy a baba meghalt. Elvesztése nagy testi és lelki fájdalommal járt. Eddig a történet „kívülről”. így elég szomorúnak látszik.
Szeretném most elmondani, hogy hogyan tette ezt a nehéz időszakot az Úr mégis ajándékká a számunkra, sőt, valójában kéréseink beteljesedésévé.

Házasságunk kezdete óta mindennap imádkozunk azért, hogy növekedjen a szeretetünk és az Istenben való egységünk. A kétségekkel teli hetek és a fájdalmas napok minden eddiginél mélyebb szeretetközösséget hoztak létre közöttünk, és csodálatosan megtapasztaltuk, mekkora ajándékot készített számunkra az Isten egymásban.
Arra is kértem az Urat korábban, hogy erősítsen meg az Őrá való hagyatkozásban, és adjon lendületet a Felé vezető úton. Ezt is megkaptam Tőle az események során, várakozásomon felül.
Ezeken kívül már csak újabb ajándék volt, hogy a kórházba menetel előtti napon került teljesen „véletlenül” a kezembe egy olyan könyv, ami éppen a szenvedés elfogadásának engesztelő értékéről és Jézus közelségéről szólt. Éppen végeztem az olvasással, amikor be kellett menni a kórházba. Azt is az Úristen gondoskodásának tartom, hogy a baba még megvárta, amíg a férjem visszaérkezik Magyarországról, és így velem lehetett a legnehezebb időszakban.
Mindketten úgy gondoljuk, hogy házasságunkban arra hívott meg az Isten, hogy részt vegyünk az Ő teremtő munkájában. Tudjuk, hogy nem vesztettük el a babát, hanem segítettünk abban az Atyának, hogy létrehívjon egy új embert, akit aztán tetszése szerint gyorsan magához hívott, és aki így beléphetett a világba, utána pedig az Isten által neki szánt helyre. Az, hogy mi ebben a néhány centis kicsi lényben még nem ismerjük fel azt az embert, akit az Isten lát benne, csak a mi emberi korlátoltságunk. Az Ő világában egészen másképpen jelenik meg minden.
Nagy hála tölti el a szívünket, hogy ennyi ajándékot kaptunk az Istentől ezáltal a pici baba által, aki most már örökre a miénk. Köszönjük neki, hogy erre a rövid időre lehetőséget adott nekünk arra, hogy megtapasztaljuk egy gyermek várásának örömét. Megerősítést kaptunk abban, hogy valóban minden kegyelem. Áldott legyen az Ő neve!