A megszentelt élet ünnepe Schönbornban

149

Idén február 1-jén gyűltek össze a Munkács melletti Schönbornban az egyházmegyénkben működő szerzetesek, papok és a világi rendi hívek, hogy Majnek Antal és Lucsok Miklós püspökökkel együtt hálát adjanak hivatásukért és megújítsák fogadalmaikat. A szentmisén Roman Łaba Kijevben működő pálos szerzetes mondott szentbeszédet, a szentmise után pedig konferenciabeszédet tartott.

A kápolna előterében Majnek Antal püspök megáldotta az égő gyertyákat, melyeket a jelenlévők kezükben tartva vonultak be a templomba.

A szentbeszéd előtt Lucsok Miklós segédpüspök köszöntötte és mutatta be a vendég szónokot, s felkérte őt a prédikáció elmondására.

Roman atya az aznapi evangéliumhoz kapcsolódóan a pihenés fontos szerepéről szólt. Jézus pihenni hívta tanítványait – mit jelent a pihenés? Megállni. A zsidók számára ez a szombatot, a sabbatot jelentette – számunkra ez a vasárnap. A hét többi napján belefeledkezünk a tevékenységeinkbe, önmagunkra figyelünk, arra, amit mi teszünk. Amikor megállunk és körülnézünk, észrevesszük, hogy mindaz, ami körülvesz bennünket, abban a mindenható és mindeneket teremtő Isten van jelen, ő működik bennük. Valójában ő működik bennünk, általunk is. Ha soha nem állunk meg, akkor ez nem tudatosul bennünk.

Ezután ismét meggyújtották a gyertyákat, és a Szentlélek segítségül hívása – a Veni Sancte eléneklése – után a jelenlévők megújították fogadalmaikat.

A szentmise végén Pilip Viktor atya felolvasta Ferenc pápa levelét, aki Majnek Antal püspököt köszöntötte püspökké szentelésének ezüstjubileuma alkalmából. A levél felolvasása után a jelenlevők tapssal köszöntötték a főpásztort.

A miseruhát, amit a püspök atya a szentmise alatt viselt (és a hozzá tartozó két dalmatikát, melyet a diakónusok öltöttek magukra), Huszt, Técső, Visk, Bustyaháza és Kerekhegy hívei készíttették neki jubileuma alkalmából, vagyis egykori hívei, akik között 1996-ig plébánosként működött. Az ajándékot a két jelenleg ott működő pap, Szulincsák Sándor és Pilip Viktor hozták el most neki.

A püspök atya köszönetet mondott a köszöntésért, a gyönyörű miseruháért és mindazok munkájáért, akik a papokat segítve, velük együttműködve dolgoztak az elmúlt 25, sőt már több mint 31 esztendő alatt, amióta ő Kárpátaljára érkezett.

A szentmise a pápai himnusszal ért véget. Rövid szünet után Roman Łaba atya konferenciabeszédében a megszentelt élet mibenlétéről, szerepéről elmélkedett, az első századok keresztényeinek életét és az akkori történelmi körülményeket bemutatva. Mint elmondta: az első három évszázad a vértanúk időszaka volt, amikor nem annyira a hit megtanulására, hanem a hit megtapasztalására tették a hangsúlyt. Amikor a kereszténységet elfogadták, és divat lett templomba járni, a kereszténység felhígult, már nem azt mutatta meg a világnak, amit az első századokban, amikor kereszténynek lenni egyenlő volt annak a lehetőségével, hogy az embert megölhetik a hitéért. Ekkor, a 4-5. században alakultak az első szerzetesközösségek, melyeknek az volt a céljuk, mint az első századok egyházának: megmutatni a világnak, mi a kereszténység, tanúságot tenni Krisztusról.

Szent Benedek, a nyugati szerzetesség atyja felismerte, hogy az akkori civilizáció összeomlik, és ő semmit nem tud tenni a megmentéséért. Kivonult hát belőle, és olyan szerzetesközösséget alapított, melynek szellemiségéhez számos világi is csatlakozott, és ennek a szellemiségnek az alapjára új európai civilizációt építettek fel.

A szerzetesség feladata a mai világban is ugyanaz, mint az első keresztényeké és Szent Benedeké: tanúságot tenni a valódi kereszténységről, megmutatni a világnak Krisztust.

A beszéd után Lucsok Miklós segédpüspök mondott köszönetet Roman atya szavaiért, majd Majnek Antal püspök áldásával zárult az együttlét.

Pápai Zsuzsanna

A képeket készítette: Reshetar Tetjana