„Hálát adunk Isten irgalmas jóságáért” – Püspökszentelési ezüstjubileum

169

Püspökszentelésének ezüstjubileumát ünnepelte 2021. január 6-án Majnek Antal, egyházmegyénk főpásztora. A pandémiára való tekintettel nem központi ünnepséget szervezett az egyházmegye, hanem a püspök atya néhány helyen ünnepelt együtt a hívekkel. Így a 25 évvel ezelőtti eseményről való megemlékezés családiasra és egyszerűre sikerült, éppen úgy, ahogy Antal püspök atya szerette volna.

Január 6-án, az évfordulón az ungvári hívekkel ünnepelt együtt, 10-én a rahóiakkal és a kőrösmezőiekkel, 17-én Munkácson a magyar nyelvű, 24-én pedig az ukrán nyelvű hívekkel. Február 1-jén, a Megszentelt Élet ünnepén az egyházmegye papjaival és szerzeteseivel együtt adott hálát ezért az eseményért Schönbornban; ekkor olvasták fel Ferenc pápának a jubileum alkalmából írt köszöntő levelét is.

A január 17-ei munkácsi szentmise ünnepélyes bevonulással és az Ecce sacerdos magnus kezdetű, főpap fogadására írt kórusművel kezdődött. A székesegyház plébánosa, Pogány István atya köszöntötte az egyházmegye főpásztorát és felkérte, hogy mutassa be a szentmisét. „Hálából, az Úristen irgalmas jóságának köszönetet mondva szeretném most bemutatni ezt a szent áldozatot” – kezdte bevezetőjét Majnek Antal püspök atya. Hangsúlyozta: mindazoknak az élő és már elhunyt híveknek is köszönetet mond, akikkel együtt sikerült elérni ennek a huszonöt évnek az eredményeit, amit ennek a közös munkának és nem saját érdemének tulajdonít. Ugyancsak megemlítette első püspöki szentmiséjét, melyet majdnem pontosan 25 évvel ezelőtt, 1996. január 14-én mutatott be a székesegyházban.

A prédikációban a püspök atya az evangéliumról szóló elmélkedésbe beleszőtte a hála szavait is: „Amikor az ember visszanéz erre a huszonöt évre, az első szó a hálaadás. Hálaadás az Úristennek, legfőképpen azért, hogy megtartott hűségben. Szent Ferenccel mondhatom: ez teljesen Neki köszönhető. Részemről csak az »igen«, az »ámen« szükséges Isten akaratára, tervére, a többit aztán ő már elvégzi.”

A szentmise végén először Pogány István plébános köszöntötte a püspök atyát, s egy összefoglalót olvasott fel, melyben megemlítette az elmúlt 25 év legfontosabb történéseit és eredményeit. A munkácsi hívek nevében Popovicsné Palojtay Márta folytatta a sort, ezekkel a szavakkal: „István atya az egyházmegye püspökét köszöntötte, mi most a lelkipásztornak szeretnénk köszönetet mondani azért a 25 évért, amit Antal püspök atya eddig papként velünk töltött ebben a templomban. Huszonöt éve nagyon sokunk számára gyóntatóatya, prédikátor, a betegek hűséges látogatója. Nagyon sokan éltük meg azt, amit az emmauszi tanítványok is, amikor Jézussal mentek: »ugye lángolt a szívünk?« A prédikációk, gyóntatások, személyes beszélgetések alkalmával ezt a lángot, a Szentlélek tüzét engedte át magán Antal atya. Elsősorban ezt szeretnénk megköszönni, hogy ott állt Isten között és közöttünk, és Őfeléje irányította a gondolatainkat és a szívünket. Azt kérjük Antal püspök atya számára, hogy továbbra is ilyen nyitott legyen a Szentlélekre, egyre inkább Őfeléje mutasson, az Ő kegyelmét közvetítse felénk és minket Őhozzá vigyen. Köszönjük, hogy ilyen hűséggel és lángoló szívvel éli meg a papságát, püspökségét, és teljesen odaadta magát Istennek – és Rajta keresztül nekünk is.”

Végül a gyerekek sorakoztak fel; a Jó atyánkért esdeklünk kezdetű éneket szavalták el neki kicsik és nagyobbak, majd a jelenlevők nevében ők nyújtották át a püspök atyának a virágcsokrot és az egyházközség ajándékát.

A kórus, mely csodaszép énekével még szebbé tette a jubileum megünneplését, az ároni áldás egy ritkán hallott változatát kezdte énekelni kánonban, s a székesegyház falai percekig visszhangozták a hívek énekét: „Áldjon meg téged, áldjon az Úr!”

A püspök atya meghatódva köszönte meg a köszöntéseket, és rögtön hozzátette: ahogy már a szentmise elején is hangsúlyozta, mindaz, ami elhangzott, elsősorban nem neki, hanem az Úristennek és annak a sok jó embernek köszönhető, akik az évek során segítették a munkáját, s akik közül sokan már nincsenek közöttünk. „Ezért kérem rátok és mindazokra, akik itt segítettek, dolgoztak, az egész egyházmegyében, és akik külföldről segítettek minket, az Isten bőséges áldását.”

Egy héttel később, január 24-én az ukrán nyelvű szentmisén a jubilánssal együtt adott hálát Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek, Leon Dubrawski kamenec-podolszki megyéspüspök, Marian Buczek nyugalmazott harkov-zaporozsjei megyéspüspök; Andrzej Legowicz érseki titkár és Zsarkovszki Péter atya, a kijevi Caritas Spes igazgatója, aki a szentbeszédet mondta, valamint Jevhen Fizer és Serhij Gerzanics munkácsi káplánok is.

Zsarkovszki Péter atya a prédikációban a kárpátaljai egyház újjászületésének idejéről beszélt, amiben ő maga is részt vett. Ekkor érkezett Antal atya mint fiatal ferences erre a vidékre, és néhány évvel később itt hallotta meg újra Isten szavát, aki újabb misszióra hívta: legyen a kárpátaljai egyház vezetője, a Munkácsi Egyházmegye első megyéspüspöke. Alázatosan igent mondott erre a meghívásra, amit Péter atya Ábrahám igenjéhez hasonlított, amikor Isten így szólt hozzá: „Menj ki földedről…”

1989-ben 43 templom volt Kárpátalján, melyet nyolc idős atya látott el, amennyire fogyatkozó erejükből telt. Ekkor érkezett, akkor még a Szovjetunióba, az első öt missziós pap – köztük Majnek Antal ferences –, akik beálltak ebbe a munkába. Most az egyházmegyében 95 templom van és közel negyven pap, akiknek több mint a fele most már a helyiek közül került ki.

A szentmise végén a jelenlevők – a püspökök, papok és a hívek képviselői – örömmel és szeretettel köszöntötték a jubilánst, majd közösen elénekelték a Te Deumot.

Hálát adunk megyéspüspökünkért, az eddigi huszonöt évért és az ezután következő évekért. „Az Úr az én erősségem” – mondja jelmondatában; erőssége azonban a hívek imája is, mellyel mindannyian segíthetjük életét és szolgálatát. Isten éltesse a püspök atyát, szeretettel és imáinkkal kísérjük továbbra is életútját!

A munkácsi jubileumi szentmisék visszanézhetők egyházmegyénk youtube-csatornáján (Мукачівська Дієцезія). A Majnek Antal püspökkel a szentelése után, 1996 elején készült portréfilm pedig itt található: https://www.youtube.com/watch?v=ph4OQtpfkLg

A képgaléria alatt találjuk a január 17-ei szentmisén elhangzott köszöntés teljes szövegét és Ferenc pápa köszöntő levelét.

Pápai Zsuzsanna

Majnek Antal püspök atya 25. püspökszentelési évfordulójára

Amikor ezt az évfordulót ünnepeljük és visszatekintünk az elmúlt 25 évre, azt vesszük észre, hogy az egyházmegyében számos más dolog is 25 évvel ezelőtt kezdődött el, vagyis Antal püspök atya kezdte el azokat.

A ferences misszió 20. évfordulóján emlékezett vissza arra, milyen „hét kövér esztendő” volt az első hét éve, amikor ideérkezve azt tapasztalta, hogy a Szovjetunió hosszú évtizedei után az emberek éhesek Istenre, az Ő szavára, mindenre, ami Vele összefügg. Ő pedig nagy örömmel ment, misézett, gyóntatott, akár órák hosszat is, hittanokat tartott, kirándult a gyerekekkel, cigánypasztorációba kezdett – kereste azt, mit tehet az emberekért, lelki és testi jólétükért. Ebből az örömteli munkából ragadta ki az Isten újbóli hívása, amikor püspökként a kárpátaljai egyház élére állította, hogy ott szolgálja tovább a híveket.

Amikor Munkácsra érkezett, alig több mint két éve éledt újjá Kárpátalján az egyházszervezet: Szent II. János Pál pápa 1993-ban alapította meg a Kárpátaljai Római Katolikus Apostoli Kormányzóságot. Antal püspök atyának kellett a semmiből felépítenie egy működő egyházszervezetet, megalapítania a szükséges intézményeket, rendszereznie a hitéletet, összefogni a papokat, odafigyelni a kispapokra és igyekezni elegendő papot hívni külföldről, amíg elegendő helyi pap nem tudja szolgálni a híveket. Óriási munka volt ez. Most ezeket vesszük számba – a számos történésre, alapításra csak mozaikszerűen tudunk visszaemlékezni, a teljesség igénye nélkül.

Mint Antal püspök atya nemegyszer emlegette: Margit nénivel és két mappával kezdte a munkácsi püspöki iroda működtetését. Ahogy sorban felmerültek az igények, lehetőségek, azokat – miután imádságban megbeszélte Istennel, az egyházmegye legfőbb Vezetőjével – megvalósította, minden energiáját és lelkesedését erre fordítva. Ismeretes, mennyire fontosnak tartja a családok támogatását, hogy a házaspárok egyre inkább tudják szeretni egymást Isten akarata szerint, s hogy a gyermekek harmonikus, hívő családban nőjenek fel. Így honosodott meg Kárpátalján is a Házas Hétvége, melyen ő maga is szívesen részt vett. Sokan ismerjük ezt a mondását: „Nincs két szeretet; ugyanaz a szeretet vezérli a házasokat és a papokat is”. Nevéhez fűződik a legtöbb családi típusú gyermekotthon megalapítása is, ahol hányatott sorsú gyermekek kaptak lehetőséget a szülői szeretet megtapasztalására és arra, hogy saját felnőtt életüket tudatosabban alakíthassák. Elmondhatjuk, hogy ilyenformán eddig mintegy száz gyermek köszönheti neki (és természetesen a nevelőszülőknek) boldog vagy boldogabb gyermekkorát és a lehetőséget, hogy tisztességes, értelmes felnőtt életet élhessen. A családok, a több gyermeket vállalók iránt úgy fejezi ki megbecsülését, hogy örömmel vállalja a negyedik vagy többedik gyermek keresztelését. Mintegy száz gyermeket keresztelt meg ilyen módon az elmúlt évek során. Szívügye a lelki adoptálás, mely szintén az ő ösztönzésére honosodott meg Kárpátalján, és sokszor hallottuk tőle a felhívást „a következő gyermek” elfogadására: mindig a következő gyermeket kell elfogadni, akivel Isten megajándékozza a szülőket. Bevezette Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a kismamák és magzataik megáldását, Szent József napján pedig az édesapák megáldását. Az ő ösztönzésére alakult meg az egyházmegyei életvédő csoport – ebből nőtt ki a Család és Élet Egyesület, mely sokrétű tevékenységével számos életet mentett már meg vagy segített értelmessé tenni.

A katolikus nevelés is szívügye. Ennek példája a munkácsi Szent István Líceum megalapítása, és az a tíz katolikus óvoda, melyben szerte a megyében a legkisebbjeinket nevelik Krisztus szellemében.

Antal püspök atyának hivatása szerint legfőbb feladata az emberek lelkének, üdvének munkálása, amit püspöki feladatain keresztül, de papi feladatainak gyakorlásával is tesz: naponta misézik, gyóntat, betegeket látogat, hittant tart; kiszolgáltatja a bérmálás szentségét és egyéb alkalmakkor is szól a hívekhez – ünnepeken, vagy az egyházközségekben való egyéb látogatásakor. Miközben hívei lelkéért dolgozik, nem tudta nem észrevenni a fizikai, testi szükséget. Kezdettől igyekezett támogatni azokat, akiknek erre szükségük volt, majd megalapította az Egyházmegyei Szent Márton Karitászt, mely már több mint 20 éve az egyik legjobban megszervezett egyházmegyei karitász; munkatársai egészen a helyi önkéntesekre lebontva azon igyekeznek, hogy lehetőleg minden rászoruló a látókörükbe kerüljön. Az elmúlt években számos programmal, konkrét segítséggel (pl. ingyenkonyha, tűzifa, betegek, műtétek támogatása, ruha- és egyéb adományok stb.) álltak a rászorulók, a magányosok és a családok mellett. Antal püspök atya minden szerdán imádkozik a szentmisén a jótevőkért, adakozókért, akik először a két nagy árvíz idején, de azóta is folyamatosan támogatják a kárpátaljaiakat.

Nagyon fontosnak tartja a lelkigyakorlatokat, lelki alkalmakat, papjait is mindig arra kéri, hogy nagyböjtben és adventben feltétlenül tartsanak a híveknek valamilyen lelki programot (lelkigyakorlatot vagy lelkinapot), egymást is meghívva. Fontosnak tartja a papok testvéri közösségét, ezért havonta tartanak papi találkozót, mindig más egyházközségben, ahol együtt mutatnak be szentmisét, s lelki töltekezéssel, komoly és kötetlen beszélgetéssel mélyítik el a papi közösséget.

Bár a legfontosabbnak a hívek közösségét tekinti, számos templom építését kezdeményezte és támogatta, hogy legyen méltó hely a szentmisék bemutatására. Az ő nevéhez fűződik a székesegyház külső-belső felújítása is.

25 évvel ezelőtt alapította meg az egyházmegye magyar nyelvű újságját, az Új Hajtást. Az újság nevének eredetéről így írt az 1996 májusában megjelent próbaszámban: ahogy a villámcsapás széthasítja a fát, úgy vágták szét 77 évvel azelőtt az országhatárok a Szatmári Egyházmegyét. 1989-ben már csak hét idős pap látta el Kárpátalja római katolikusait, de Istennek hála, akkor „a levágottnak tűnő, halódó fából új hajtás indult növekedésnek.” Már akkor látta, hogy szükség van egy olyan újságra, mely Kárpátalja híveinek hírt ad az egyre szaporodó, örvendetes eseményekről, és informálja az egyes egyházközségek híveit arról, mi történik a többi közösségben. Ezt a célt szolgálja a nem sokkal később elinduló ukrán nyelvű egyházmegyei lap is, a Szvitló, valamint az egyházmegyei sajtó egyre erősödő internetes megjelenése is.

Az ökumené szintén fontos téma számára: az ökumenikus imaórák és az évközbeni jótestvéri kapcsolat, együttműködés más felekezetek lelkészeivel, híveivel szintén a legfontosabbnak tartott ügyei közé tartozik. Mint az ukrajnai püspökkar ökológiai felelőse, nagyon sokat tett a teremtésvédelemért is, szintén szívügye, hogy Kárpátalja gyönyörű tájai ne legyenek szeméttel borítva és kizsákmányolva – ebben szó szerint saját kezűleg is közre szokott működni.

Még ferencesként ő kezdte el a cigánypasztorációt, melyet püspökként is folytat; 2001-ben az ő ösztönzésére tartották meg az első katolikus cigánytalálkozót, melyet azóta számos találkozó követett. Amennyire ideje engedi, most is örömmel részt vesz a cigánypasztorációban, amilyen módon éppen szükség van ott rá, és igyekszik felemelkedésükért is megtenni, amit lehet.

Antal püspök atyának ugyan ott kellett hagynia a ferences rendet, melyet nagyon szeretett, de ferences lelkületét, hivatását püspökként is megőrizte. Sok hívével plébánosként is személyes kapcsolatban volt, és most, püspökként is sokakat ismer személyesen.

A kitartó, lelkiismeretes munka elismerése volt, amikor 2002-ben Szent II. János Pál pápa egyházmegyei rangra emelte a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóságot, megalakította a Munkácsi Latin Rítusú Egyházmegyét, s első megyéspüspökének Majnek Antalt nevezte ki.

Egy püspök szavai szerint „csak annak a papnak lesz örömteli élete, aki egészen átadja magát a hivatásának; félszívvel nem lehet papnak lenni, mert akkor az ember megkeseredik.” Antal püspök atyának emberszeretete mellett közismert istenszeretete, imádságos lelkülete is; keresi az Isten akaratát és minden erejével igyekszik azt megvalósítani, teljes szívvel, odaadással és engedelmességgel. Mivel tudja, hogy neki egyedül nem lenne ereje ezt a nagy feladatot véghezvinni, ezt a jelmondatot választotta: „Az Úr az én erősségem”. Mint egyik papja fogalmazott: a püspök atya térden állva oldja meg a problémáit. És Isten, akinek egészen odaadta és folyamatosan odaadja önmagát, valóban mindig megerősítette őt, a nagyon nehéz helyzetekben is.

Hálát adunk Istennek Antal püspök atyáért, imáinkkal kísérjük további életútját, és arra kérjük Urunkat: adjon erőt főpásztorunknak, hogy továbbra is atyja legyen mindnyájunknak, és még sokáig adjon nekünk jó példát Isten követésére. Isten éltesse sokáig!

(Elhangzott 2021. január 17-én, a munkácsi székesegyházban tartott szentmisén.)

***

Tiszteletreméltó Majnek Antal O. F. M. Testvérünknek,
a Munkácsi Latin Rítusú Egyházmegye Püspökének,

aki Urunk Megjelenésének ünnepnapján boldogan ünnepli püspökszentelésének ezüstjubileumát.

Gratulálunk eme örvendetes eseményhez, valamint az Egyházmegye szegényeinek szentelt lelkipásztori szolgálatához, melyet az Egyház Magisztériuma és az Apostoli Szentszék iránti hűséggel és szeretettel teljesít. Mint alázatos és az emberekhez közel álló Főpásztort hív nyájával együtt Isten Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának, valamint tisztaságos jegyesének, Szent Józsefnek oltalmába ajánljuk! Mindennapi buzgóságának gyakorlásához, valamint az Úr Krisztus Misztériumának őrzéséhez és másoknak való továbbadásához a Szentlélek bőséges ajándékait szívből kívánjuk. Szeretettel adjuk apostoli áldásunkat, és imáit kérjük pápai szolgálatunk helyes végzéséért!

Kelt Rómában, a Laterániban, december hónap 21. napján, az Úr 2020. esztendejében

+Ferenc pápa