A sötétségből a világosságba

17

Egész liturgikus életünk csúcsa, legszebb ünnepe a Jézus halálára és feltámadására való emlékezés. Húsvét hitünk legnagyobb titka, amit Úrfelmutatás után így vallunk: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”

Csak az jut ki a sötét alagútból, aki, látva a pici kis világosságot, elindul feléje. Az, akinek mustár-magnyi hite van, az már megmenekül e siralom völgyéből az örök boldogság országába. Az, aki hittel tekint fel a fára felszögezett Jézusra, az megszabadul és meggyógyul a kígyónak, e világ fejedelme halálosan mérgező hazugságainak fertőzésétől.

Sartre-nak, a 20. század nagy materialista filozófusának félelmetes, lidérces látomása volt, hogy az emberiség egy végtelen sötétség felé tart, a nihilbe, a semmibe, de nem nyugodott bele ebbe a fájdalmas reménytelenségbe. Addig kereste az igazságot, míg élete végén rátalált az élő Istenre. Megbánta minden bűnét, bocsánatot kért minden olvasójától, akiket megtévesztett, és visszavonta minden ateista állítását.

Mi tudjuk, hogy Isten az Ő Fiában, Jézusban valóban meghalt, sőt alászállt az alvilág sötétségébe – ez a nagyszombat titokzatos üzenete. Jézus teljesen magára vette az ember sorsát, nemcsak a halálig, hanem azután is. Ezért Isten felma-gasztalta Őt, feltámasztotta, és Ő az apostoloknak és több száz embernek személyesen bizonyította a halál fölötti győzelmét. Ezek mind tanúskodnak arról, hogy Ő valóban feltámadt.

Nietzsche, a 19. század nagy német filozófusa elhagyta hitét, s azt hirdette, hogy Isten meghalt és nem támadt föl. Azóta uralomra jutottak olyan emberek, akik magukat istenítették, és sokan hittek bennük: pl. Hitler, Sztálin, Mao Ce-tung. Az első és a második világháború és a lágerek borzalmai mutatták ennek a bálványimádásnak félelmetes következményeit. Ma a milliárdosok akarják uralni a világot, nekik több pénzük lesz, és ugyanakkor látjuk: egyre több ország lesz az ő adósuk, látjuk a szegénység és a nyomor növekedését, szörnyű, egyre súlyosabb járványok terjedését. „Hol van az Isten?” – kérdezik ma is sokan. „Alszik? Meg-halt?” Sokan még a nagyszombat várakozásában élnek, sokan még azt gondolják, hogy Isten valóban nincs, vagy nagyon távol van. Nagyszombat titka: az Isten Fia „alászállt a poklokra”. Vannak még sokan, akik megálltak itt, ebben a hitben, hogy Ő meghalt. De Ő, a mi Urunk feltámadt és él! Ha egy híve a nagy bajban csalódik is benne, de imádkozik, fel fogja Őt ismerni, mint az apostolok a viharzó tengeren, mint a szomorú tanítványok az emma-uszi úton. Nekünk meg kell győződnünk, ha még nem győződtünk meg, a hitünk valóságáról; addig nem tudjuk bizonyítani másoknak, hogy az Isten él, szeret és közel van, s mindenkit meg akar menteni a legnagyobb bajból: a hitetlenség sötétségéből és a reménytelenség keserűségéből.

A keresztények tudják, megtapasztalják a krízisben is, hogy a nagypéntek és a nagyszombat is reménnyel teli. Az Isten velünk van a keresztúton is, a halálban is. Akik vele tartanak a keresztúton, azok meg fogják tapasztalni az Ő feltámadását, sőt már előleget, biztatást kapnak saját feltámadásuk-ból is. Az emmauszi tanítványok esete a legjobb példa erre. Az ő nagy csalódásukra, hogy az ő Messiáskirályuk meghalt, Jézus nem a feltámadás tényét mutatta meg nekik, nem mutatkozott be rögtön, hanem a szenvedéséről szóló próféciákat sorolta fel nekik. A végén pedig rájuk pirít: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?!” (Lk 24,26) Nem jegyezték meg, elfelejtették, amit Jézus többször elmondott nekik: hogy előbb szenvednie kell, mert magára veszi a világ bűneit, hogy kifizesse a váltságdíjat értünk, hogy mi megszabaduljunk a bűneinktől és az örök haláltól. Aki hiszi ezt és elfogadja Jézus áldozatát, azt a hite üdvözíti. Jézus teljesen szolidárissá vált velünk. Aki tehát végig-járja vele saját keresztútját, az, ha meghalt is, feltámad és élni fog, és addig is hitelesen fog tudni válaszolni a húsvéti köszöntésre: „Valóban feltámadt!”

Egyházmegyém minden hívének áldott, kegyelemmel teljes húsvéti ünnepeket kívánok!

+Majnek Jenő Antal
megyéspüspök