A Titanic pusztulása

            A Titanic 1912. április 15-én ért tragikus véget, de azóta sem szűnt meg foglalkoztatni az emberek képzeletét. Az elmúlt években sikerült rábukkanni a hajóóriás roncsaira az Atlanti-óceán mélységeiben. A filmtechnika segítségével némi bepillantást nyerhetünk titkaiba, s egyre újabb adatok kerülnek napvilágra. Hogy miért idézzük fel ezt a tragikus eseményt? Úgy érezzük, hogy néhány ismertté vált részlet igen elgondolkoztató minden hívő ember számára.

            A Titanic elsüllyedése az egész világot megrázta, de nem csupán az emberéletek pusztulása miatt – a fedélzeten levő 2224 utasból 1563 a jeges vízben lelte halálát. Ebben az óceánjáró hajóban, határtalan önteltséggel, az emberi képességek csúcsát, a technika vívmányát ünnepelték, istenítették.

            A kudarc üzenetét, tanulságát vajon megértette-e a világ?

            Hogyan történhetett meg a szörnyű tragédia, amikor a föltételezések szerint minden a legnagyobb rendben volt? Amint a felsorolt tényekből látni fogjuk, a tragédia tisztán az emberi kevélység következménye.

            A közvéleményt úgy értesítették, hogy a Titanic, az emberi alkotóképesség csodája, a legerősebb, a legbiztonságosabb, a leggyorsabb és a legnagyobb hajó a világon. A végén egyik tulajdonságát sem bizonyította soha.

Megdöbbentő például az a felfedezés, hogy a hajó orra és oldala tele volt firkálva különböző Istent sértegető felirattal, szólammal, mint pl.: „Maga Jézus sem lesz képes elsüllyeszteni bennünket”. Méteres betűkkel pedig ott állt ez a felirat is: „NINCS ISTEN”. Az úszó jégtábla pontosan ezeknél a szavaknál szakította ketté a hajóóriást.

            A visszaemlékezések szerint az utasok és a személyzet magatartása is megegyezett e feliratok szellemével. A telefonkezelők és távírók üdvözletek, fogadások, különböző spekulációk közvetítésével voltak elfoglalva, és fittyet hánytak a figyelmeztetésekre. Pedig könnyen elkerülhették volna a veszélyes zónákat. A Kalifornia telefonkezelője 16 órán át sugározta a veszélyt jelző üzenetet a Titanicra – mindhiába. A tisztek vak önteltségükben meg voltak győződve arról, hogy az úszó jégtáblák semmit sem árthatnak hajójuknak. Még csak a gyorsaságot sem csökkentették, hiszen az Atlanti-óceánt leggyorsabban átszelő hajó rekordját kellett elérniük. Amikor megtörtént a szerencsétlenség, kitűnt, hogy még vészjelző vörös rakétákkal sem rendelkeztek a hajón. A fehér jelzéseket meglátták egy távoli teherhajón, de úgy vélték, hogy tűzijátékkal szórakoztatják a luxushajó utasait.

            A tényekhez nem kell kommentárt fűzni. Elegendő elolvasni e két sort a Szentírásból és elgondolkodni felettük:

            „Isten nem hagy magából gúnyt űzni! Amit az ember vet, azt le is aratja.” (Gal 6,7) „Az esztelen ezt mondja szívében: Nincs Isten!” (Zsolt 14,1)