A torinói lepel – A fájdalmak férfia 3D-ben

Az 1578 óta Torinóban őrzött lepel sokak szerint az a gyolcs, amely Jézus Krisztus testét fedte kereszthalála után. Olasz szakembereknek, Sergio Rodella szobrásszal együttműködve, sikerült elkészíteniük a leplen látható ember háromdimenziós modelljét, melyet március 23-án mutattak be Padovában.

A Padovai Egyetem és a város kórháza több tudományterületét képviselő szakembereiből álló kutatócsoport Giulio Fanti professzor vezetésével két évig tartó munkájának eredményeként megszületett a rekonstrukció. A torinói lepel továbbra is kihívást jelent a tudomány számára – állapította meg Paolo Di Lazzaro, a lepel tanulmányozásával foglalkozó nemzetközi központ igazgató-helyettese.

A munkacsoport szerint a leplen látható személy körülbelül 180 centiméter magas volt, hosszú hajú, vékony és izmos testű. A lepelről végzett, a legfrissebb és legújabb módszereket alkalmazó kutatás eredményeként született Krisztus-kép hihetetlenül közel áll ahhoz az ábrázoláshoz, amelyet a művészet évszázadok óta Jézusról alkot. A tudományos eredményeket a közelmúltban tették közzé a Peertechz Journal of Forensic Science and Technology folyóiratban.

A kutatás megerősíti az evangéliumok által közvetítetteket. „Elsősorban a gyolcs teljes hitelességét, amely a Krisztus utáni első századra tehető – nyilatkozta Fanti professzor az Il Mattino di Padova olasz napilapnak. – A szövet valószínűleg Indiából származik, ahogy a rajta talált porszemcsék mutatják. A vérnyomokban lévő egyes alkotóelemek, mint a kreatinin, ferritin, biliverdin, megerősítik, hogy a lepel egy hosszan kínzott embert takart. Testünk ugyanis csak akkor bocsát ki ilyen anyagokat, ha nagyon nagy szenvedésen megy keresztül.” A kutatás során összegyűjtött információk alapján abszolút bizonyossággal kijelenthető, hogy a lepel egy keresztre feszített embert takart, mert a szöveten látható lenyomat megmutatja azt a formát, amelyet a test a keresztre feszítés következtében felvett, és ami tökéletesen megmaradt a hullamerevségben – ismertette a kutatócsoport vezetője. „Tudományos szempontból nem tudjuk azt mondani, hogy ez az ember Jézus Krisztus volt-e, de azt mondhatjuk, hogy először keresztre feszítették, majd feltámadt. Vannak ugyanis olyan sajátos nyomok a szöveten, amelyekre még ma sem tud a tudomány magyarázatot adni, de amelyek arra utalnak, hogy úgynevezett dematerializálódás történt.”

„József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben” (Mt 27,59–61). Egyszerű érzékenységgel Máté így írja le Jézus temetését, amely megnyitja a feltámadás és annak a „tiszta gyolcsnak” misztériumát.

Elemzések, viták, kutatások eddig még nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy az a megkínzott test hogyan tudott kiszabadulni a gyolcsból anélkül, hogy a vér elmaszatolódott volna; hogy miért maradtak meg a keresztre feszítés és a vértanúság sebeinek lenyomatai; és hogy hogyan került a test és az arc teljes lenyomata a szövetre, ha még ma sem létezik olyan technika, amely képes lenne reprodukálni azt.

Forrás: Magyar Kurír/Vatikáni Rádió