ANYÁK NAPJÁRA

Mindannyiunk szívében köszönet és hála ébred, amikor édesanyánkra gondolunk. 0 hozott minket a világra, ő nevelt fel minket nagy szeretettel. A mai világban tudjuk ezt igazán értékelni, amikor az emberi élet oly nagy veszélybe került, hiszen már csírájában veszélyeztetett, sőt, még korábban! A fiatalok néha már úgy állnak össze, hogy csak saját önző vágyaik kielégítését várják a másiktól. így aztán a szentségi házasságra már nem is gondolnak. „Amíg szeretjük egymást – mondják addig együtt leszünk” (értsd: amíg ő a kedvem szerint kiszolgál engem, és nem találok jobbat…). „Utána már nem érdemes erőltetni, inkább elválunk” (azaz: önzetlenül szeretni, tűrni, megbocsátani és hűségesen mellette maradni már nem tudok, illetve nem is akarok). Ezek a fiatalok nem ismerték meg a Szeretetet, ezért nem is tudják, hogyan boldoguljanak egymással. 0, bárcsak jobban terjedne az igazi Szeretetről szóló tanítás a papok, hitoktatók és különösen az anyák ajkáról, életéből. Sok mindent tanulnak gyermekeink, de vajon szeretni, Jézus szíve szerint, tanulnak-e? Kedves édesanyák, nagymamák, erre tanítsátok őket legfőképpen!
Amikor már megindult a házasélet, az ősi tradíció szerint egy év múlva jött az első gyerek. Sajnos, ma már csak a komoly hívőknél van ez így. E világ szellemétől megfertőzött szülők nem vágynak a gyerekekre, sokkal inkább pénzre, autóra. Ezért mindent megtesznek a gyermekáldás ellen. Ha valahol elrontják a védekezést, ott van még egy utolsó „megoldás”, az abortusz. Megdöbbentett egy cigány anya vallomása: „Ha az orvos már többet kér a szülésért, mint az abortuszért, akkor bizony a mi szegényeink is egyre inkább ezt az utat fogják járni, pedig mi nagyon szeretnénk a gyereket.” így jutottunk el a XX. század legnagyobb szégyenéhez, a gazdag országok legmegtévesztőbb tanításához: „A terhes anyát adott esetben humánus megszabadítani a terhétől”, azaz a magzatától. Ez a halálos bűntől kificamodott ész ördögi megnyilatkozása, és a „probléma” megoldása. Nemcsak a közveszélyes bűnözőket szabad megölni, hanem mindazokat az ártatlan embereket és gyerekeket is, akik az önző szülők illetve a társadalom számára nemkívánatosak, terhesek. Talán jogosan mondják, hogy erkölcsileg teljesen visszafejlődtünk a spártai gyakorlathoz, ahol a nemkívánatos és nyomorék gyerekeket ledobták a Taigetosz hegyéről.
A Szentlélek évében kell, hogy az életem döntéseit Jézus lelke irányítsa!
Kedves Édesanyák!
„Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (J. 3, 16) Ti vagytok első tanúi és szolgái ennek a Szent-lélekben való újjászületésnek. Ti, akik gyermekeiteket a földi haza számára hoztátok világra, el ne felejtsétek, hogy ugyanakkor Istennek is szülitek őket. Jézus Krisztus, aki az Atya jobbján ül, nem azért jött a világba, hogy elítélje a világot, hanem azért, hogy üdvözüljön általa a világ – másrészt viszont a Hiszekegyben ez áll: „…eljön ítélni eleveneket és holtakat”. Miben áll ez? Keresztes Szent János szerzetes írta: „Az élet estelén megítéltetünk a szeretet alapján”. Krisztus a világ egyedüli megváltója arra született és azért jött erre a világra, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Ő lesz a bíró, de oly módon, ahogyan elmondta, amikor az utolsó ítéletről beszélt (vö. Mt. 25, 31-46)
„Jertek, Atyám áldottai…” Magzat voltam, elfogadtatok, és engedtetek megszületnem, elhagyott gyermek voltam, és családommá lettetek, árva voltam, örökbe fogadtatok, és saját gyermekként neveltetek engem.
„Jertek, Atyám áldott gyermekei…”, mert segítettétek a kételkedő és elnyomott helyzetben élő anyákat, hogy elfogadják a szívük alatt hordozott életet, segítettétek a sokgyermekes családokat, a nehézségekkel küzdőket, hogy megtartsák és fölnevelhessék a gyermekeket, akiket Isten ajándékozott nekik.
Isten áldjon benneteket, édesanyák, ezzel az üdvösséges kegyelemmel!

Munkács, 1998.