Az Alsó-Ungi esperesi kerület szentkúti zarándoklata az irgalmasság évében

217
Szentkut

Évek óta dédelgetett vágyunk volt, hogy felkeressük a Mátraverebély-Szentkúti kegyhelyet. Megkerestük a térképen, hol található, érdeklődtünk, hogy személyautó hiányában hogyan tudnánk oda eljutni, de csak álom maradt, mivel elég nehezen megközelíthető hely. Ezért amikor ez év márciusában megtudtuk, hogy Petenko Miron sislóci plébános atya zarándokutat szervez oda, szinte elsőként jelentkeztünk.

Úgy látszott, hogy ez az út nemcsak a mi vágyunk volt, hiszen az 55 férőhelyes autóbusz pár nap alatt megtelt.

Március 18-án a reggeli órákban indultunk útnak Gálocsból, Kisszelmencből, Sislócról és Ungvárról is. A határátkelés nehézségeit és az utazás fáradalmait figyelembe se vettük; útközben sokat imádkoztunk, énekeltünk, s mivel sok ismerős is utazott, jókat beszélgettünk. Szinte észre sem vettük, és megérkeztünk a Mátra lábánál elterülő kis településre. Szentkúton Papp Tihamér ferences atya fogadott bennünket, aki sok évig teljesített szolgálatot Kárpátalján. Rövid pihenő után Tihamér atya ismertette velünk a kegyhely történetét, bemutatta a felújított szabadtéri oltárt, a hegy oldalában lévő keresztutat, a templomot és a forrást, melynek vizétől a XIII. században elsőként, meggyógyult egy néma pásztorfiú.

Szentkut2Este részt vettünk a vesperáson az ott élő ferences testvérekkel együtt, majd Miron atya szentmisét mutatott be nekünk. Ezután elkezdődött az éjszakai virrasztás. Mindannyian fáradtak voltunk, de jólesett itt imádkozni családjainkért, életünkért, jólesett ezt a fáradtságot felajánlani a Szűzanyának.

Másnap, március 19-én Szent József ünnepe volt. Nagy örömünkre a reggeli szentmisét Majnek Antal püspök atya tartotta nekünk. A reggeli után még fakultatív programként megnéztük a ferences galériát, a remetebarlangokat, és mindenki vehetett magának forrásvizet is. Mindegyikünk imádkozott családjáért, majd együtt kértük Szűz Mária közbenjárását nemzetünkért, megmaradásunkért, a békéért.

Késő délután indultunk el a kegyhelyről. Fáradtan, sok élménnyel az esti órákban érkeztünk haza, ahol elmeséltük a látottakat, de én is csak azt tudom mondani, amit egyik zarándoktársam: „ezt csak látni és átélni lehet, elmesélni nem”.

Hálát adunk a Szűzanyának ezért a szép lehetőségért, az útért, a résztvevőkért, és plébánosunkért, aki megszervezte a zarándokutat.

Molnár Ágota, Gálocs