Elhunyt Jean Vanier, a Bárka közösség alapítója

„Sohasem tartottam magam alapítónak. Egyszerűen csak elhatároztam, hogy két sérült embernek szentelem az életem, és majd kiderül, merre visz ez az út.” (Jean Vanier)

Május 6-ról 7-re virradó éjszaka, 90 éves korában elhunyt Jean Vanier, akinek fogyatékkal élőkkel, illetve pszichés betegekkel alapított közösségei prófétai fényt jelentenek nemcsak az ott élők, hanem az egész világ számára.

Ferenc pápa, éretesülve Jean Vanier elhunytáról, üzenetében így fogalmazott: imádkozik érte és a Bárka közösségért – tájékoztatott Alessandro Gisotti, a szentszéki sajtóközpont megbízott igazgatója.

Jean Vanier 1928. szeptember 10-én született Genfben kanadai szülők gyermekeként. 15 éves korában bevonult a brit haditengerészethez, majd később a Kanadai Királyi Haditengerészetnél is szolgált.

1950-ben kezdődött élete spirituális szakasza, Párizsban teológiát és filozófiát tanult. Itt ismerte meg lelkiatyját, Thomas Philippe domonkos szerzetest. Tanulmányai befejeztével a Torontói Egyetemen tanított. 1964-ben visszatért Franciaországba, hogy segítse Philippe atyát a Trosly-Breuil-ben élő szellemi fogyatékosokkal végzett munkájában.

Vanier a házába fogadott két értelmi sérült férfit, Raphaëlt és Philippe-et, s hármójuk szövetségét nevezte Bárkának, utalva Noé bárkájára. Felfedezte mélységes szenvedésüket és vágyukat a valódi emberi kapcsolatok után, de azt is, hogy mennyire örülnek a közösségnek másokkal.

A Bárka közösségben, melyben egészségesek és betegek élnek együtt, befogadják és segítik a fogyatékkal élőket mindennapjaikban. Napjainkra több ezer értelmi akadályozottsággal élő ember talált otthonra a közösségben szerte a világon.

1971-ben Marie-Hélène Mathieu és Jean Vanier megalapította a Hit és Fény Közösséget egy nagyszabású lourdes-i zarándoklat alkalmával, melyet abból a célból szerveztek, hogy az értelmi sérült emberek is megtalálhassák igazi helyüket az Egyház szívében. Ebben a közösségben azóta értelmi sérült emberek, szüleik és fiatal barátaik találkoznak havi rendszerességgel.

Jean Vanier 49 évig élt Trosly-Breuil-ben, a Bárka otthonában. 2011-ben átköltözött egy másik házba, amely a lelkiségi központ közelében van. Tavaly október 13-án szívinfarktusa volt, ezért visszavonult pihenni: „Radikális változás ez, mely arra hív, hogy ebben az időszakban nagyon csendes életet éljek – olyan életet, melynek során megtanulok együtt élni saját gyengeségeimmel és törékenységemmel, és így »kisebbedem«” – mondta.

Forrás: Magyar Kurír; Avvenire

Jean Vanier emlékeztet rá, hogy Jézus Krisztus rengeteg határt átlép. A szegényekkel együtt eszik kenyeret és halat a hegyoldalon. Barátságot köt a vámszedőkkel. Még farizeusokkal is együtt étkezik, vagyis azokkal, akik igencsak ferde szemmel néznek rá. Egészen szokatlan módon azt kéri az őt meghívó személytől, hogy ne a barátait és rokonait vendégelje meg, hanem a „szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked” (Lk 14,12-14). Fontos látnunk: Jézus nem ígéri, hogy a meghívottaknak jobbra fordul a sorsa, hanem azt mondja: „te, a jómódú”, „boldog leszel.” Vanier több évtizedes tapasztalat alapján állítja: ha „asztalunkhoz engedjük”, meghívjuk magunkhoz azokat, akiknek a legtöbb elutasításban van részük, akkor csodálatos dolgokat élhetünk át. „Ha szembenézünk a félelmeinkkel, ha leleplezzük azokat az önvédelem céljából emelt belső falainkat, amelyek még azt sem engedik, hogy egyáltalán észrevegyük a testvéreinket, akkor lassan megváltozik a szívünk. Nemcsak az emberiség kezd gyógyulni, de a saját szívünk is.”

Jean Vanier Az élet nagy kérdései c. könyvéből