Elsőáldozóknak – és mindenki másnak is

Kedves elsőáldozók!
Ma elérkezett az a nagy nap, melyre oly régóta vártatok. Napok, hetek óta láttam, hogy nagy az izgalom, amivel ezt a napot vártátok. Biztosan még azt is számoltátok, mennyit kell még aludni, hogy elérkezzék a nagy nap. Ha hiszitek, ha nem, én is így voltam pont egy éve, mikor pappá szenteltek. A naptáromba be volt írva minden napra, hogy hány nap múlva lesz a papszentelés, hány nap múlva valósul meg életem nagy álma, hogy pap lehetek. És bizony a nagy izgalomban az utolsó éjszaka már alig tudtam aludni. Már reggel fél hatkor felébredtem, s folyton csak az órámat néztem. Biztos nem egy közületek így volt ma. De hát most már nem kell többet várni, itt van a nagy esemény, amikor először találkoztok Jézussal a szentáldozásban.

Sok minden történik ezen a szentmisén, ami máskor nem szokott. Például keresztet rajzoltam a homlokotokra bevonuláskor; megújítjátok a keresztségi fogadalmatokat, égő gyertyával a kezetekben; nem a megszokott öltözetben jöttetek a templomba, hanem szép fehér ruhában. Mit jelentenek ezek? Biztosan voltatok már keresztelőn, amikor kisbabát keresztelnek. A ti keresztelésetek is ilyen volt. Annak idején is keresztet rajzoltak a homlokotokra, mielőtt megkereszteltek volna. Akkor szüleitek tették le helyettetek a keresztségi fogadalmat: ellene mondottak a sátánnak és megvallották hitüket a Szentháromság egy Istenben. Az elmúlt tanév során sok mindent megismertetek hitetekből. Ezen ismeretek birtokában most ti teszitek le a keresztségi fogadalmat, nem pedig szüleitek helyettetek.

Mit is jelent az égő gyertya, amit a kezetekben fogtok tartani? A gyertyának az a feladata, hogy amikor sötét van, világítson az embereknek. A ti keresztény életeteknek is ilyennek kell lennie. Úgy kell élnetek otthon, az iskolában, barátaitok körében, mindenhol, hogy lássák azt, hogy ti keresztények vagytok, s hogy így érdemesebb élni. Ezt a gyertyát haza fogjátok vinni. Ne dobjátok el, hanem sokszor gyújtsátok meg, és imádkozzatok a fényénél, hogy jó keresztények legyetek.

Itt van az is, hogy szép fehér ruhában jöttetek ma templomba. Ez arra a fehér ruhácskára emlékeztet, melyet a megkeresztelésetekkor jelképesen rátok tettek. Akkor azért kaptátok, mert a keresztelés eltörölte piciny lelketek egyetlen bűnét, az áteredő bűnt. A lelketek jele volt az a fehér ruha. És vajon lelketek ruhája mondjuk tegnapelőtt ilyen fehér volt-e? Bizony nem, hiszen a bűnök beszennyezték. De tegnap életetek első gyónásában megtisztítottátok lelketek fehér ruháját Jézus szeretete által, s most ez a fehér ruha a lelketeket is jelképezi: ilyen fehér most a szentgyónás által. És most ebbe a szép tiszta lelketekbe fogjátok fogadni Jézust a szentáldozásban.

De mi is a szentáldozás?

Annak idején, mikor Jézus közöttünk élt, a tanítványaival együtt járt-kelt, velük beszélgetett, evett-ivott, nevetett, sírt. Nagyon sok szép dologra tanította őket, s azok az emberek élőben hallhatták a tanítását, úgy, mint most ti engem. A tanítványok sok nagyszerű csodát láttak, mikor betegeket gyógyított, mikor lecsillapította a háborgó tengert, mikor megszaporította a kenyeret és a halat, és még sorolhatnám tovább. Igaz, milyen jó lenne, ha nekünk is részünk lehetne ebben, ha velünk együtt lenne, ha beszélgethetnénk vele?
De hát a mai napon pont erről van szó! A szentáldozásban találkozhattok Jézussal, beszélgethettek vele. Elmondhatjátok neki minden örömötöket, bánatotokat. A mai napon minden bizonnyal nagyon sok öröm ér titeket – mondjátok el neki. Ha meg majd bánat ér titeket, azt is mondjátok el neki. Mert van egy mondás: a megosztott fájdalom fél fájdalom, a megosztott öröm dupla öröm.

Kedves kis testvérkéim! Egy nagyon jó barátomat ajánlom nektek a mai napon. Ő már alig várja, hogy találkozzon veletek, szeretne megismerkedni veletek és vigasztalni, bátorítani, segíteni nektek. Nem nehéz kitalálni, hogy ezt a barátomat Jézus Krisztusnak hívják. Mától kezdve nektek is barátotok lesz, és annyiszor találkozhattok vele, ahányszor eljöttök szentmisére és azon megáldoztok.

Ha valakit vártok, akit nagyon szerettek, akkor már órákkal a megérkezése előtt kint álltok a kapuban, folyton az ajtó nyitódását figyelitek, s amikor megérkezik, nyakába ugrotok, és egyszerre mindent el akartok mondani neki. Így várjátok Jézust is. Imádsággal készüljetek a szentáldozás előtt a nagy találkozásra, s amikor megáldoztatok, akkor is imádsággal köszöntsétek őt. Imádkozzatok azért is, hogy Jézus ezentúl mindig nálatok maradjon a mind gyakoribb szentáldozás által, ti pedig egyre jobb keresztények legyetek.

De a barátság kettőtökön múlik. Nem elég Jézusnak nálatok maradni – nektek is Jézusnál kell maradnotok és mind jobban megismerni őt. Elmondhatjátok-e, hogy teljesen ismeritek őt? Bizony, nem. Még én sem mondhatom el, hogy teljesen ismerem őt, pedig, mielőtt pappá lettem volna, hat éven keresztül tanultam róla. Én is sokszor tanulok Jézusról, Istenről. Ezért nektek is tanulnotok kell még róla, el kell járnotok a hittanra ezután is. Ha igazán szeretitek Jézust, akkor a vele való ismerkedés a hittanon nem teher lesz, hanem öröm.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok nektek sok-sok örömet az első találkozásotokhoz közös barátunkkal, Jézussal, s azt kívánom, hogy lélekben mindig ilyen szépek, vidámak maradjatok, s lelketek ruhája is ilyen ragyogó fehér legyen.

Ócsai József
forrás: Virtuális Plébánia