Elsőáldozás Ungváron

„Elsőáldozó lesz a gyermekünk!” Erre gondoltunk hónapok óta. Olyan volt ez, mint az adventi időszak — tudtuk, hogy a végén eljön a nagy nap, de addig is fel kell készülni rá testileg-lelkileg, vagyis imákat gyakoroltunk, vasárnaponként hittanra mentünk, beszélgettünk a bűnökről, a megbocsátásról, a gyónásról, és közben felelevenedtek a mi régi elsőáldozási emlékeink is.

És eljött a vasárnap, amire vártunk. A templom tele volt emberekkel. Bevonultak a ministránsok, a feszületet hozva, élükön a diakónussal, aki felemelve tartotta a Szentírást, és miközben a sorok között lépdelt, mindenki érezte, hogy most valami nagy dolognak vagyunk a részesei. Mi, szülők lélegzetünket visszafojtva figyeltük, ahogy bejönnek az elsőáldozók. Fehér ruhácskáikban olyan ártatlanok és szépek voltak, mint az újszülött gyermekek.

Megkezdődött az ünnepi szentmise, ami a szokásosnál jóval több szertartásos részből állt. Mindenkinek megvolt a maga feladata, kicsinek-nagynak egyaránt. Nagyon jó gyakorlat, hogy a családtagok tevékenyen részt vehetnek az ünnepi szentmisében: a könyörgéseket vállalkozó kedvű apukák olvasták; a szülői áldáskor minden szülő odaállt a gyermeke mögé, és ünnepélyesen ígéretet tett, hogy vigyázni fog rá és Istennek tetsző módon nevelni; a gyerekek közül volt, aki a szentmise végén versben köszöntötte szüleit, keresztszüleit – mindezek a részletek jobban belevésik a család emlékezetébe ezt a jeles eseményt.

Az ünnepi szentmise fő része, amikor a gyerekek letérdelnek az oltár körül, és először veszik magukhoz az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust. Érdekes látni őket: van, aki megilletődik, van, aki nagyon izgul, és van, aki a szemét behunyva, teljesen átadja magát az érzésnek.

Jó, hogy idén ilyen szép számmal voltak elsőáldozóink. Köszönet érte hitoktatóinknak: Kiss Évának, Palkó Évának és Csizmadia Szilviának, amiért gyermekeinket egész évben a jó úton terelgették. Hála és köszönet Miron atyának is, aki szintén lelkesen vett részt a gyerekek felkészítésében. Köszönöm a plébánia munkatársainak, a lelkes szülőtársaknak, a láthatalan segítő kezeknek, hogy jobbá, emlékezetesebbé tették elsőáldozóink számára ezt a különleges alkalmat.

Imádkozunk értük és elsőáldozó gyermekeinkért is, hogy minél többször áldozzanak ugyanolyan őszinte, tiszta szívvel, ahogy most.